A XX-ik századtól a legfelsőbb vezetők kezébe soha nem tapasztalt hatalom került. A diktatórikus vezetők gyakran nemcsak a saját népük, hanem olykor egész földrészek sorsát is meghatározzák, viszont ma – a nukleáris fegyverek korában – az egész világét meghatározhatják. Ezért az utóbbi évtizedekben megnövekedett az érdeklődés a vezetés és a különböző betegségek közötti kapcsolat iránt. Ha egy ilyen csúcsvezető közérzetét, ítéletalkotását valamilyen betegség befolyásolja, ennek meghatározhatatlan következményei lehetnek.
Az utóbbi időben többen is tanulmányozták, hogy milyen következményei voltak pl. Hitler betegségeinek, gyógyszer abúzusainak, Sztálin túlzott alkohol fogyasztásának, Roosevelt, Eisenhower, Kennedy, Brezsnyev, Mao Tze Tung – és sokan mások – fizikai panaszainak a döntéshozatalra.
Érdekes módon, a vállalatok nagy- és középvezetőire is érvényesek ugyanazok a szabályszerűségek amiket a „nagyokról” megállapítanak. A vállalatti irányítók úgynevezett menedzser betegsége az összefoglaló neve azoknak a testi-lelki betegségeknek és tüneteknek, melyek gyakran alakulnak ki azoknál az embereknél, akik állandó készenléti állapotban, nagy feszültségben, nyomás alatt dolgoznak és élnek.
A betegségek pszichoszomatikus eredete egy pár évtizede vetődött fel. Az amerikai medicina elfogadta a pszichikai megterhelésekből származó szomatikus betegségek létét, vagyis azt, hogy bizonyos lelki tényezők részt vesznek a szomatikus (testi) kórképek kialakulásában. Ezek között a gyomor- és nyombélfekély, magas vérnyomás, asztma, rheumatoid artritisz, szívinfarktus, gyomor- és patkóbélfekély, mint még néhány más betegség is. Ezzel megszületett a menedzserbetegségek elmélete, miszerint a vezető beosztás hajlamosít a pszichoszomatikus megbetegedésekre.
Sajnos elég sokan vannak, akik kevésbé tudnak a magas pozícióval járó helyzettel megbirkózni és nem találnak alternatívát a feltöltődésre. Ugyancsak gyakoribbak a vezetőknél a szorongásos és viselkedési zavarok, valamint a depresszió is. Könnyebben nyúlnak alkoholhoz ritkábban „szerekhez”, ugyanakkor nagyobb a késztetésük a szenvedélybetegségekre.
Az emberekkel való foglalkozás és a döntési helyzetek sokasága sajátos pszichikai stresszt okoz, melyek kimerítik a szervezet alkalmazkodási készségét. A túlingerlés az alkalmazkodási-adaptációs rendszer összeomlását vonja maga után, melynek következménye valamilyen pszichoszomatikus betegség megjelenése.
A készenléti helyzet és a feszültség mindenkinél megjelenhet, viszont azoknál mégis gyakoribb, akik vezetői feladatokat látnak el. Az állandóan változó gazdasági-piaci-politikai feltételek mellett, a vezetői réteg felel a kis- és nagyobb cégeknél a legoptimálisabb döntések meghozataláért. Ez álladó napirendi tájékozottsággal, információgyűjtéssel, helyzetelemzéssel, tervezéssel, irányítással és ellenőrzéssel jár. Megfigyelhető hogy ez a belső feszültség nem ér véget a munkaidő lejártával, hanem a magánéletre és a pihenésre szánt időt is áthatja, ami további idegesség forrása lehet a családban vagy a baráti körben, s ezért lazítani szinte nincs is idő.
A belső szerveink működését a szimpatikus- és a paraszimpatikus idegrendszerből álló vegetatív idegrendszer szabályozza. Amikor a szervezet stresszhelyzetben riadókészültségbe kerül, a szimpatikus idegrendszer túlműködése kerül túlsúlyba, ami mozgósítja a szervezet tartalékait a menekülésre, támadásra, veszély elhárítására, aminek következtében adrenalin szabadul fel, mely növeli a vérnyomást, pulzust és a vércukorszintet. A hatalmi pozícióban levő emberekre jellemző az úgynevezett adrenalin függőség, ami extrém sportok űzésében vagy játékfüggőségben nyilvánulhat meg. A játék vagy a veszélyes sport ugyanazt az izgalmat és érzést adja az embernek, amit a pozíció és ezt újra meg újra érezni akarja, hogy le tud győzni egy akadályt, hogy képes nyerni.
A vegetatív idegrendszer szoros kapcsolatban áll a hormon- és immunrendszerrel. Összefüggés van a stressz miatt romló immunvédekezés és a rákos megbetegedések gyakorisága között is. A fokozott stresszes helyzetek miatt romlik a pszichés állapot, mely türelmetlenséget, ingerültséget, érzelmi labilitást, fokozott alkoholfogyasztást válthat ki. Megjelenik az alvászavar, megnehezedik a koncentrációs képesség, lecsökken a türelmi küszöb.
A vezetői életmódot megfigyelve, megállapítható hogy ezek az emberek általában keveset mozognak, hajszoltan élnek, túldolgozzák magukat, nem tudnak pihenni és a túlfáradás levezetése miatt túl sokat dohányoznak, kávéznak, vagy túl sok alkoholt fogyasztanak. Mindezek jelenléte a stressz mellett fontos tényezője a pszichoszomatikus megbetegedéseknek. A nemrégiben megjelent fogalom a munkaalkoholizmus, vagy munkamánia, egy extrém módon teljesítményorientált munkacentrikus viselkedésmód, amelynek legtöbbször kardiovaszkuláris betegség a vége. Ahogyan valaki halálra issza, dohányozza, vagy gyógyszerezi, halálra is dolgozhatja magát.
A vezetőkre jellemző pszichoszomatikus és más betegségek többnyire krónikus jellegűek, kezelésük hosszabb időt vesz igénybe, ugyanakkor korlátozzák és lekötik az egyén energiáját. Emiatt a pszichológiai képességek beszűkülnek, az érintett személy általában kevésbé képes az empátiára, ami pedig szükséges a korszerű felettesi gyakorlat szempontjából. A munkaszervezetnek érdeke, hogy a vezető egészséges, lehetőleg harmonikus személyiség legyen. Egy vállalat hamar belátja, hogy többszörösen megtérül a haszna, ha a kisebb vezetőkkel is intézményesen, fokozatosan erősíti az egészséget óvó megelőző intézkedéseket: orvosi és pszichológiai módszerek segítségével az emberek jobban el tudják viselni a felgyűlő stresszes állapotot és időnként ki tudnak kapcsolódni, relaxálódni. Továbbképzőket, csapatépítő tréningeket is szervezhet, melyekkel erősíti a vezető személyiségét.
Az önismeret fejlesztések célpontjában az interperszonális képességek gyarapítása áll. Előtérbe kerül az egészséges vezetői életmód tanítása és kultusza, melyben nagy szerepe van a testi erőnlét javításának. A nyugati társadalmakban régóta próbálkoznak az érintett személyek gyakori és alapos orvosi kivizsgálásával. Évente, vagy félévente átszűrik a vállalat összes dolgozóját, főleg a felsőbb beosztású alkalmazottakét, aminek nem az emberszeretet, hanem a termelésből való kiesést okozó betegségek időbeli felismerése, vagy megelőzése a motivációja.
A munkaerőgazdálkodásnak árnyoldalai is vannak, miszerint sokan eltitkolják, vagy minimalizálják a betegséget vagy betegségeket, pontosan egy előléptetés elmaradásának lehetősége miatt.
Ezért gyakran a kozmetika, a szolárium, a megjelenés javítása válik fontossá a valódi mozgáskultúra és a megelőzés helyett. Sok esetben választ a személy státus-szimbólumnak megfelelő szabadidős vagy sporttevékenységet. Ilyenkor a vezetők attól tartanak, ha betegesnek látszanak, hamarabb nyugdíjazzák vagy félreteszik őket. Ezért jelenik meg a kényszeredett egészségkultusz, a látszatokra való törekvés. Titokban járnak az orvoshoz, a szükséges kivizsgálásaikat és kezeléseiket általában csak a munkaidejük vagy szabadságuk alatt merik megengedni maguknak.
A vezetők világának egy elég torz kinövése az erőltetett fiatalosság fitogtatása. Ezen szokások hívei koruknál fiatalosabban öltöznek, mesterkélten mozgékonyak, a tíz-húsz évvel ifjabb korosztályok viselkedési mintáit követik. A divat és a látszatok követése, az életkor kényszeredett tagadása az egészségi állapotból származó problémák és annak idejében történő orvoslása ellen hat. A vezetői mentalitásban öntudatlan formában is benne van, hogy egy erősnek kell látszani, fölényre kell törekedni. Észlelhető jellemvonás a fokozott önértékelés. Ez az önbizalom és önértékelés a testi szférára is kiterjed, az egyén egészségesebbnek, erősebbnek, teherbíróbbnak érzi magát a többieknél. Hajlamos lebecsülni a megterhelés szerepét, munkabírást, túlértékeli a saját energiáját annál, amit valójában megbír. A pszichoszomatikus betegségek megjelenése szempontjából viszont ez a legfontosabb kiváltó tényező.
A vezető mentalitását általában az erős versengési készség, a nagy dominancia igény, fokozott teljesítmény-orientáltság és magas aspirációs nívó jellemzi. Ilyen hajtóerők mellett érthetően fokozott az illető személynek a lélektani energiaigénye, mint az átlagembereknek és sokkal több stressz származik belőle. Olyan esetekben, amikor ebből a mentalitásból származó életvezetés kerül csődbe, mint a munkahelyi konfliktusok, betegség esetén a nyugdíjazás, sokkal nagyobb a depressziós reakció megjelenésének a lehetősége. A típusos vezetőben mindig megfigyelhető a küzdelem az idővel, folyamatos sietés, állandó lemaradás a belülről vezérelt időprogramból, és ezeket a folyamatokat kontrollálni igyekvő törekvés. Ez a fajta vezető-, személyiség- és embertípus kockáztatja leginkább a szív-, koszorúér megbetegedések, az anyagcsere és a más rizikótényezők együttes jelenléte esetén azt, hogy megbetegedjen.
Megfigyelték, hogy ezeknél a személyeknél már gyermekkorban elkezdődik az effajta kondicionálás, mert a család nevelésileg feltörekvő, mindenképpen diplomát szerző, befutott embert akar nevelni. A gyermek fokozatosan megtanulja, hogy érdek- és célorientált, cél-racionális, rámenős legyen, ne töprengjen érzelmi dolgokon, más emberhez, annak értékei és társadalmi szerepei szerint viszonyuljon. Az ilyen gyerek nagyon jól teljesít az iskolában, előnyben részesül a továbbtanulásban, majd a szakmában, a pályán elhelyezkedve inkább őt választják ki a vezetői pozícióra. Vezetőként meg az érzelmi élete inkább szegényes, legfőbb tevékenysége és elfoglaltsága a munka. A szigorú racionalitás fejlődik tovább, ami tulajdonképpen a serdülőkori és a fiatal-felnőttkori emberközi kapcsolatok sikertelenségeinek a túlkompenzálása.
Észrevétlenül, az ilyen típusú személyiség úgy terheli túl önmagát, hogy észre sem veszi azt, hogy fontos dolgokat hagyott ki az életéből. Nem éli meg a fáradtságot, unalmat, érdektelenséget, nem tud határt szabni az ambícióinak. Ennél a típusú embernél mindennek státusszimbólummal jelzett rangértéke van. Versenyben van akkor is, ha szabadidő felhasználásról van szó, ami a piacorientált mentalitásnak a torz kicsúcsosodása. Mindenből a legjobbat, a legdrágábbat akarja, még a barátait is megvásárolt értékei szerint válogatja meg. Az ilyenfajta státuskidomborító fogyasztás-orientált versenyszellemű mentalitásból igen megterhelő életvezetés következik, mint az állandó hajsza, időzavar, kapkodás, ambivalens döntési helyzetek, hazugságok stb.
Az előbb – utóbb megjelenő neurotikus panaszoknak jelzésértékük van az egyén számára. A pszichoszomatikus betegségekre hajlamos személy, általában nehezen tudja elfogadni a beteg szerepet. A pszichoszomatikus betegség is legtöbbször akkor derül ki, amikor valamilyen szövődmény felhívja rá a figyelmet. Szinte szabályszerűen fordul elő, hogy a vezető magas vérnyomása egy szűrővizsgálaton derül ki, ha ugyan nem egy agyi érgörcs vagy más érszövődmény, angina pectoris, vagy infarktus után kezdik visszafele tisztázni a betegség kóreredetét. A gyomor vagy patkóbél fekély is elég gyakran akkor tűnik elő, ha már vérzik, vagy átfúródik, vagy nyilvánvaló az alkohol okozta májbetegség jelenléte. A betegség ezután a nagy csőd, az összeomlás. A betegség az egész túlméretezett önértékelést megtöri és gyakran előáll a depresszió. Az ilyen betegeknek általában hibás az együttműködése az orvossal, ami tovább rontja a gyógyulási esélyt.
A jó kommunikációs készségű, empátiával rendelkező, modern vezetési pszichológia eszközeivel élni tudó vezető, el tudja kerülni a szerepkonfliktusokból és a szerepek pszichológiai túlterheléséből származó stresszt és túlterhelést. A vezető egészsége és a mentálhigiénéje szempontjából, érdemes előre felkészíteni a jelöltet a szerepére, megismertetni az önismereti fogalmakat, a stressz helyes megoldását, életvezetési tanácsadást szervezni. Igen fontos szerepet játszanak a stressz levezetésben a különböző relaxációs módszerek, különösen az autogén tréning elsajátítása, melyet a feszült, megterhelt időszakokban gyakorolni kellene. Ezen életmód egészségesebbé válhat, ha fejlesztik az empátiás készséget, jó emberközi kommunikációt, az egyéni humán- és munkakultúrát. Ugyanakkor érdemes szorgalmazni az egészséges életmódra való áttérést, amely rávezeti az érintetteket, hogy belássák a túlzott igények és túlzott vállalások káros hatását.