A Karácsonyi, újévi, és húsvéti ünnepek a legtöbb embernek különleges örömforrást jelentenek, amíg mások számára az egyedüllét, a magány és a lehangolódás érzéseit fokozottabban felerősitik. Az ünnepekkel járó stressz az egyik leggyakoribb oka a valóságtól eltérő, irreális elvárások növekedése. A tv-ben boldog családokat mutatnak be, összegyült barátokat, vagy vidám szomszédokat, kik bőségesen terített javakkal roskadó asztalhoz ülnek; a szép karácsonyfa alatt rengeteg az ajándék, mindenki örül. Amit viszont nem látunk az az, hogy amikor a filmezés lejárt, a szereplők és a statiszták hazamennek a valóságba. A mesterségesen felfokozott hangulatot kereskedelmi célokért hozzák létre. Minden piac-, és bevásárlóközpont, már majd egy hónappal előtte elkezdi a téli ünnepi dalokat folyamatosan lejátszani, csoda, hogy az alkalmazottak nem kapnak karácsonyi dal-mérgezést. Hangosbemondón gyakran jelentik be, hogy ne feledd, ez az ajándék hónapja, a szeretet ünnepe, ajándék mindenkinek stb. , bíztatásokkal rávezetnek, nehogy vásárlás nélkül menjél ki a nagyüzletből.
A pénzügyi nehézségek a legfőbb stresszet okozó és fokozó tényezők, melyeket tetőznek a magas lakásfenntartási költségek, a csökkenő kereset – az ünnepi menü egyre többe kerül, ajándékvásárlásra kevesebb jut – és még hozzáadódik az ünnepet megelőző nagytakarítás sütés- főzés fáradtságos hajrája.
A művileg felfokozott hangulat megnöveli az igényeket, gyerektől felnőttig mindenki valami nagy elvárással van az ünnepek iránt. Pedig végül is annyira ünnep az ünnep, amennyire mi megéljük. Egy pszichológus megállapítása szerint a boldogság bennünk van és tudnunk kell megélni, ne hagyjuk elrontani minden külső tényezőtől. Ebben a periódusban az elkülönülés, vagy a válás, egy közeli személy elvesztésének hiánya, vagy a leszűkült baráti körből adódó hiányérzet jobban kihangsúlyozódik, és emiatt a lélekben megjelenő belső üresség érzését az eberek erősebben élik át.
Hogyan vesszük észre a depresszióra való hajlamot? Aki hajlamos, az általában többnyire szomorú, lehangolt, nem érdeklik olyan dolgok, amelyek addig örömet okoztak neki, a nemi vágy csökkenése, fáradtság és általános gyengeség, a testsúly egyéntől függően csökkenhet vagy megnövekedhet. Alvászavar léphet fel, ami az álmatlanságtól a túlzott aluszékonyságig változhat, fokozott izgatottság, vagy közöny, túlzottan lelassult reakciók, önpusztító gondolatok és gondolattársítások is megjelenhetnek.
Az ünnepek időszakában megjelenő depressziót nem kell összetéveszteni a ciklusosan jelentkező szerves depressziós betegséggel, amely az őszi – téli hónapokban jelenik meg, és tavasszal – nyáron lényegesen javul. Ezeknek a zavaroknak a leggyakoribb oka a szerotonin anyagcserezavara. A depressziós, vagy arra hajlamos egyéneknél a szerotonin szintje lecsökken, de ez lecsökkenhet az egyébként egészséges egyéneknél is a téli hónapok hosszú sötét periódusa miatt. Ez az oka annak, hogy a melatonin felszaporodik az agyvelőben, s ez hajlamossá teszi az embereket a szezonális depresszióra.
Az ünnepi reaktív depresszió, a szervezet különleges külső körülményre és belső túlfeszített helyzetére adott nem kívánt válasza.
Mit tegyünk, hogy ezeket elkerüljük? Minden stressz tényezőt, ami az ünnepekkel jár, sajnos nem tudunk teljesen kiiktatni, de ha felismerjük, tudatosan csökkenteni tudjuk a negativ hatásait. Tervezzük meg gondosan a teendőinket, kötelezettségeinket és ne szervezzük egymásra a találkozókat, vagy mulatásokat, határidőink legyenek szellősek. Ha túl összezsúfoljuk őket, az időhiány és a kivitelezési nehézségek miatt idegesebbek leszünk. Előre állapítsunk meg egy családi költségvetést, amit erre az alkalomra szánunk. Tervezzük meg előre az ünnepi bevásárlást – úgy időben mint anyagilag – és lehetőleg kerüljük el az utolsó órákbeli túlzsúfolt hajszáját.
Nagyobb családi összejövetelen ne hozzunk szóba a régi nézeteltéréseket, vagy különböző politikai nézeteket, mert elronthatják az egész estét. Ezeknek akkor és ott nincs helyük. Kell igyekezni, hogy egymásnak boldog perceket szerezzünk és együtt éljük át az ünnepek boldogságát, mert végülis az ünnep bennünk van.
Az ünnepek után, amikor lejár a csillogás-villogás, a gyerekekben és egyes érzékenyebb felnőttben, egy enyhe szomorúság jelenhet meg: „ennyi volt?” – és utána jönnek a további megszokott hétköznapok. Tudatosítanunk kell a lehangolódásra hajlamos személyekben, hogy ez egy múló állapot, a dolgok előbb – utóbb helyreigazodnak.
A legfontosabb az, hogy tudatosan éljük meg az év minden napjának a boldogságát. A Karácsony egy szép ünnepnap az évben, de meg kell tanulnunk tovább is pozitívan gondolkodni, észrevenni a körülöttünk levő szépet és jót, tudatosan örülni a mindennapnokak, minden évszaknak és olyan emberek társaságát keressük, akikkel jól érezzük magunkat.