Embertársainknak segíteni nagyszerű cselekedet, őket gyógyítani még nagyszerűbb. Szomszédasszony gyógyászatnak nem a szomszédasszonyok gyógyítását nevezem, hanem azt a fajta gyógyítást, amit a nevezettek művelnek. Lehet, hogy segítő jószándék az indítéka, de sajnos a végeredmény nem mindig nyerő. Nagystílűen átlépik a képzésből adódó, számtalan vizsgával megszerzett fokozatokat, tapasztalatkülönbségből származó határokat. Kiindulópontnak számítanak valamikor, valakinek, valami betegségre, egy orvos által felírt receptek és gyógyszerajánlatok. De nekik az már lehet, hogy kevésbé fontos, de ugyanannak a betegségnek más lehet a lefolyása, súlyossági foka és szövődményei, mert minden szervezet más.
Az ilyen gyógyszerajánlatokat a naiv betegek általában hiszékenyen követik, pedig egyáltalán nem biztos, hogy pontosan az a megfelelő gyógyszer, amire az illetőnek szüksége van. Főleg az antibiotikumokról van szó, amelyeknél igen fontos a betegség ismerete, hogy mire adjuk és milyen dózisban.
A melléfogások fő oka, ami a később komplikációkat is okozhat, az, hogy legtöbbször nem a megfelelő gyógyszert adják az aktuális betegségre, nem mefelelő adagban és nem megfelelő ideig. Így termelődnek ki a későbbiekben orvosoknak sok bonyodalmat okozó ellenálló, rezisztens törzsek, amelyek már az orvosi rendelés, vagy kórházi ellátás előtt a legmodernebb, utolsó generaciójú cefalosporinokat már ‘’megkóstolták” és a használatban levő, uzuális antibiotikumokra nem reagálnak, így a betegek sokkal nehezebben gyógyulnak.
Mihez kezdjen egy orvos egy lapáttal, ahol már az anyuka, vagy szomszádasszony a buldózerrel eljárt? Az a veszély állhat fenn, hogy súlyos, nehezen gyógyuló beteg esetében megnövekszik a komplikációk lehetősége, mivel már a tartalék antibiotikum-skálát tudománytalanul elpuffogtatták.
Olyan esettel is találkoztunk, hogy az otthon, nem orvos által előírt gyógyszerelésre rábolintást vártak, hogy utólag igazolják annak helyes voltát. Ebben az internet által biztosított információs-dömpingben szakmai információkat is félreértelmeznek egészségügyi alapismeretek hiányában, legtöbbször túlértékelnek dogokat, olyan diagnózisokat vélnek fölfedezni, amire az orvos rémálmában sem gondol.
Talán a túlinformáltság az oka a megnövekedett kivizsgálási igényre, amikor indokolatlanul kérnek röntgenvizsgálatot, CT –t, vagy ha lehetne akár mágneses rezonanciát is. A Helico és az ‘’epeféreg’’ kivizsgálását már divat lett a szomszédasszony ajánlatára kérni az orvostól.
A laboratóriumi eredmények túlértékelése is gyakran előfordul, mivel azokat számítógép értékeli ki, nem mindig ugyanaz a normál eredményskála jelenik meg minden esetben, mivel a vizsgálat más műszerekkel készülhet, más hőmérsékleten, esetleg más gyártmányú vegyszerrel. Na ez az, amit még a szomszédasszony sem tud! Gyakran előfordult, hogy egy minimális eltérésért, aminek semmi kórtani jelentősége nem volt, sok anyuka nem aludt egész éjjel, másnap alig tudtuk megvigasztalni, hogy csak az ennél jóval nagyobb eltéréseket vesszük figyelembe.
Optimálisabb az eset, ha a páciens, a beteg, orvosához fordul, akiben bízik, és betartja az életmóddal, gyógyszereléssel kapcsolatos tanácsait, rábízza a laboratóriumi eredmények kiértékelését és a betegsége kezelését.