Egy viszonylag új szenvedélybetegség kezd kibontakozni, melyre az okostelefonok és a modernebb táblagépek elterjedése óta figyeltek fel. A mobiltelefon és a számítógépes – internetes összeköttetés a kapcsolatteremtés legelterjedtebb, legkedveltebb és a leggyorsabb formája. Alkalmazása a mai élet körülményei között szükséges, de meg kell próbálnunk, hogy annyira ne legyünk rabjai, igyekezzünk feltalálni magunkat nélküle is.
Az Idegen Szavak Gyűjteményében a nomofóbia jelentése a mobiltelefontól való megfosztottságtól, vagy a mobilkapcsolat hiányától való félelem. Elnevezése a „no mobil phonia” (phobia) kifejezésből származik, amiből következtethetünk, hogy valóban miről is van szó.
Elég gyakran látunk sétáló, vagy padon üldögélő fiatal párt, akik nem beszélgetnek, hanem mindketten a saját telefonjukat babrálják. Rosszmájúan arra is lehetne gondolni, hogy talán egymással, vagy valaki mással, ilyen módon kommunikálnak, fizikailag egymás mellett, de lelkileg és gondolatilag pedig egészen máshol vannak.
A nomofóbiás ember retteg attól, hogy elveszíti az okostelefonját, vagy nélküle kell egy bizonyos időt eltöltenie, vagy a tartózkodási helyszínén nincs megfelelő térerő, illetve internet-hozzáférés, esetleg lemerül a telefon akkumulátora és nincs lehetőség újratölteni. Mindezek jelenléte szorongást vált ki belőle, a világtól teljesen elzárva érzi magát. A hálózati világ kiszélesedésével megnőtt az igény a személyekkel vagy a közösségekkel való állandó kapcsolattartásra, így kiszélesedik a függés területe is. Állandóan a hálózaton van, ellenőrzi, hogy érkezett-e új üzenet, kereste-e valaki, van-e egy azonnali érdekes újdonság, amiről talán lemarad. Ha viszont lemarad, nem tud azonnal reagálni, szorongás jelenik meg, türelmetlen, ideges lesz.
Az egyre okosabb telefonok bővülő lehetőségeivel, a felhasználó a telefonján nézi meg a színházi programtól, szállodai áraktól a vendéglők napi menü ajánlatait, vagy idegen városban a keresett objektumokat, esetleg beazonosítja az autórádióban szóló slágergyanús dalt. Az egyik szakértő szerint a számítógépes vagy laptopos „Google –reflex” a mobiltelefonra került, bármilyen információra azonnal megkapjuk a választ, ez maga a megtestesült lehetőség.
David Greenfield, a Connecticuti Egyetem pszichiátria professzora tanulmányaiból kiderül, hogy az okostelefonhoz való túlzott ragaszkodás a többi más függőségi állapothoz hasonlítható, mert befolyásolja a szervezet dopaminetermelését. Ez a neurotranszmitter ellenőrzi azokat az agyi folyamatokat, amelyek az élettani jutalmazás érzéséhez vezetnek, szinte rávezeti az embert az olyan tevékenységek végzésére, amelyek élvezetet okoznak.
Mindannyiszor, amikor egy üzenetet, vagy egy újdonságot olvasunk, megnő azagyunkban termelődő dopamin szintje és reménykedünk, hogy valami különleges és érdekes élményben lesz részünk. Ugyanez, vagy hasonló folyamat történik a szerencsejáték automatáin játszó emberek agyában is, akik kitartóan reménykednek, hogy eltalálják a csoda kombinációt, amely majd milliomossá teszi őket és ezért szenvedélyesen tovább folytatják a játékot.
A kutatók javasolták, hogy a nomofóbiát sorolják be az Amerikai Pszichiátriai Egyesületnek a Pszichiátriai zavarok és Diagnosztika Tankönyvébe(DSM) , mint diagnosztikai újdonságot.
A tudományos felmérések szerint a nőkre jellemzőbb a nomofóbia, miszerint a felmért személyek hetven százaléka válaszolt igennel arra a kérdésre, hogy rettegnek-e a mobiltelefon elhagyásának a gondolatától. Az érintett korosztály inkább a fiatal, 18-34 évesek, akikre egyébként is jellemző az igen élénk társadalmi és közösségi kapcsolattartás és nagyon ügyesen használják ki az új technikai fejlődések többletlehetőségeit. Az idősebbek sem kivételek.
Ezen szerkentyűknek a hasznossága, és az irányukba tanúsított csodálat és bizalom egyre jobban erősödik. Régebb a túlzottan sok SMS küldés és fogadás volt a nomofóbia egyik formája. Főleg a fiatalok szinte állandóan SMS – eket pötyögtek, ezért „hüvelykujj generáció”-nak hívták őket. Már a gyerekek olyan gyorsan írták az üzeneteket, mint valamikor a gépírónők gépeltek. A túlzott igénybevétel miatt a hüvelykujj ízületei hajlamosabbak voltak a porckopásra és az ínhüvely gyulladásos megbetegedéseire, emiatt tartós fájdalomról panaszkodtak, szerencsére komolyabb elváltozás nélkül. Napjaink okostelefonja az SMS tízezerszeresével ér fel.
Azok az emberek, akik nomofóbiában szenvednek, kényszeresen ragaszkodnak a mobiltelefon-készülékeikhez, mindig biztonságban akarják tudni, ezért naponta átlagosan 34 alkalommal ellenőrzik. Az emberek nagy részének, beleértve a gyerekeket is, mobiltelefonja van. Sokuk nem bírna ki egyetlen napot sem nélküle. Viszonylag igen kevés azoknak az aránya, akik hátránynak tartják azt, hogy folyamatosan elérhetőek.
Már 2013-ban a csatlakoztatott hordozható telefonok száma meghaladta a világ népességének a számát. A videók több mint felét mobilról nézték. A maroktelefonokon 12-szer több adatforgalom megy át ma, mint 2000-ben és átlagban hétszer annyi adatforgalom zajlik, mint a laptopokon. A felmérésben szereplő egyének közel fele a mobiltelefonjával alszik, nehogy ne vegye észre az ébresztést . (A www. edetchmagazine.com nyomán)
A szakemberek egy kérdéscsoportot állítottak össze, amellyel a többségben igenlő válaszok esetén feltételezhető a nomofóbia jelenléte:
– Ingerültebbnek érzi magát, ha a telefonja nincs a közelében?
– Ha arra gondol, hogy a telefonját ellopják vagy elveszítheti, felgyorsul a szívverése?
– Van egy extra mobiltelefonja arra az esetre, ha a másik elveszne vagy eltörne?
– Magával viszi az ágyba, vagy az ágy mellé a mobiltelefonját?
– Ha otthon felejti reggel a mobilt, úgy érzi, hogy ez a nap sikertelen lesz?
– Ha a telefonja lemerül és nincs lehetősége feltölteni, akkor idegesebben tölti a nap hátralevő részét, mint máskor?
A felmérések szerint 2008-ban a lakosság mintegy fele szenvedett a mobil fóbiától, ami napjainkig egyre növekvő tendenciát mutat.
A fóbia az egészségre is kihatással van, a benne szenvedőnek szinte egész életének meghatározó tényezőjévé válik a telefon jelenléte és annak állandó ellenőrzése. Ha egy nomofóbiás egyén azt veszi észre, hogy nincs nála a mobiltelefonja, vagy nincs térerő, nem hívhat és nem hívható, esetleg nem tudja feltölteni a lemerült akkumulátorát, szorongásos tünetek jelennek meg, amelyek a fogorvosi székbe való beüléshez hasonlíthatóak. Szaporább légzés, szaporább szívverés, szédülés, hányinger, fokozott verejtékezés, akár mellkasi fájdalom is megjelenhet. Mindezek a tünetek nagyon hasonlítanak a szorongásos pánikreakció tüneteihez.
Mi a teendő, ha kialakult a függőség? Leggyakrabban a pszichológus segítségét kell igénybe venni, ha nem elegendő a pszichoterápia, komolyabb a baj, akkor gyógyszeres szorongásoldó kezelés szükséges, amit vagy a családorvos vagy a pszichiáter ír elő. Általában eredményes módszer, ha feltárják azokat a negatív gondolatokat, amellyel a páciens küzd, ha számára nem elérhető a mobil-, vagy internetkapcsolat. Hatásosak lehetnek a szorongásoldó relaxációs technikák és az önnevelő, autogén tréningnek nevezett lelki önerősítő és izomlazító gyakorlatok.
Végezetül, hadd idézzek egy szellemes felhívást, amelyet egy kávézó bejáratánál láttam lefényképezve: „A kávézóban nincs Wi-Fi, beszélgessetek!”