Felgyorsult életritmusunk, az egyre növekedő igények és ezek teljesítéséért folyó szüntelen küzdelem, úgy tűnik kimerítik az emberek jelentős részének úgy a lelki-, mint a testi tartalékait. Így nem csoda, ha különböző helyzetekben, az embertársaink „rásegítéshez”, jelképesen „ostorhoz” folyamodnak, ami a szervezetet beteggé teheti. Mindent szabályozni és befolyásolni szeretnénk, lehetőleg pozitív irányba és még többet kihozni magunkból, majd egy kis rásegítéssel még annál is többet. Nem számolunk azzal, hogy van egy élettani és fizikai határ, amivel az ember terhelhető – azt hisszük, hogy túl lehet lépni ezeket a határvonalakat.
A rendszerváltás után gyakran előfordult, hogy több vállalkozó rájött arra, hogy a cég felfuttatásához nem elég csak a nyolc óra munka, hanem annál többet kell dolgozni. Ráhajtottak, ment… Még jobban ráhajtottak, még jobban ment. Csak elértek egy olyan élettanilag-, lelkileg- és fizikailag leterhelő szintre, amelyhez az emberi erőtartalékok már nem voltak elegendők. Ekkor jöttek a kimerültségi, pszichés, majd az ezt követő „szomatizációs”, szervekre kivetülő tűnetek, melyek már komoly betegségeket is leutánozhatnak. Sok paciens előszeretettel kezeltetné valamelyik célszervét, amelynek tünetei túlterhelés, szorongás, vagy pánikbetegség miatt jelentek meg. Sok betegségnek pszichoszomatikus eredete van.
Korunk embere nehezen ébred, mert este későn feküdt le, sokáig tévézett, vagy ritkább esetben olvasott, vagy vendégségben volt valahol. Hogy beindítsa magát, reggel megiszik egy kávét, vagy kettőt, hogy felébredjen, friss és üde legyen, hogy jól kezdje a napot. A munkahelyre megérkezve iszik még egyet, majd később egy újabbat. Reggel az üres gyomorra megivott kávé valóban üdít, de megnöveli a gyomorsav-termelést, az érzékenyebbeknek pedig „szívdobogást”, felgyorsult szívritmust okozhat, különösen az oldódó, instant kávé-változatok. Mivel ezek többé-kevésbé kávéból, kávépótlókból meg egyéb adalékból készülnek, a minőségüktől függően, koffeinnel vannak gazdagítva, melyeknek a kedvező hatásai mellett a mellékhatásaival is számolni kell. Átmenetileg emeli a vérnyomást, majd utána csökkenti, mivel vízhajtó hatása is van. Egy jó kávé elfogyasztása után nem ritka a nemsokára megjelenő vizelési inger. A kávé túlfeszített szellemi munka mellett, vagy az esti és éjszakai tanulás, dolgozás mellett valóban serkent, de energiát nem ad, inkább a fáradt lovat üti. A kávéfogyasztást, ha túlzásba viszik, gyakran megjelenik a „gyomorégés” vagyis a savtúltermeléssel jelentkező reflux betegség is, mely kezeletlenül gyomor- vagy patkóbélfekélyhez is vezethet.
Nap mint nap túlfeszített a munka, sokoldalú az igénybevétel, megnövekedtek az elvárások a munkahelyen – amire még rázúdul a kommunikációs özön is, például egyszerre szól a mobil és a vezetékes telefon, miközben egy ügyféllel tárgyal az illető és az ajtó előtt még várják egy páran, akik szintén sietnek és türelmetlenek – közben még be is nyitogatnak, hogy mi tart ennyi ideig odabenn. Persze, hogy a legjóhiszeműbb dolgozó is csinálja ameddig lehet, aztán ideges lesz és szorongani kezd, miközben egyre jobban meg akarna felelni a növekvő elvárásoknak. Ennek az a következménye, hogy szeretne nyugtatót vagy szorongásoldót íratni orvosával, hogy tovább is helyt tudjon állni az újabb és nehezebb feladatokkal szemben.
A másik véglet, amikor a pihenés hiánya, vagy a túlhajszoltság miatt álmos, vagy kifáradt a dolgozó. A fokozott szellemi munkát végzők, vagy az egyetemisták vizsgaidőszakban a teljesítmény fokozásáért, agyserkentőkért folyamodnak az orvosukhoz. Mivel egyik sem egy természetes állapot, nem a nyugtatókban és a serkentőkben kell gondolkodnunk, hanem megfelelő időbeosztással szakítsunk időt a pihenésre, alvásra, regenerálódásra, szórakozásra és kikapcsolódásra, és akkor a normál ütemben végzett szellemi munka sem válik annyira megterhelővé.
A túlhajszolt emberünk, aki egy napi megfeszített munka után hazatér, előfordul, hogy a fáradtsága ellenére alvászavarokkal küzd. Egyszerűen nem tud elaludni, pedig álmos. Ha viszont nem alszik, nem pihen eleget, másnap fáradt, tovább csökken a teljesítménye. Az is előfordul, hogy ha el is alszik, akkor felületes, nem pihentető az álma. Ilyenkor altatót igényel, amire aztán általában rászokik. Az is előfordul, ha valaki a kórházban feküdt és altatót kapott, „rajta felejtették” az ajánlott gyógyszerlistán és még évekig szedi, mert megszokta. Egy idősebb hölgy a gyógyszeríráskor mindig jelezte hogy a „Dormeo”-t is kéri.
A stressz és szorongás egy másik gyakori, önvigasztaló levezetési módja a „túlevés”, népiesebben a bánatevés – ami fokozott táplálékbevitellel és ennek megfelelően megnövekedett kalóriabevitellel jár, az ebből következő nem kívánt hatásokkal – mint az elhízás, koleszterin szint emelkedése, magas vérnyomás, anyagcsere-betegségek. Egy orvos-konferencián úgy fogalmazták meg, hogy ezek a paciensek a fogukkal ássák saját sírjukat. Ha viszont a táplálék minőségi összetétele nem megfelelő, akkor az egyoldalú túltáplálás mellett tulajdonképpen éhezteti a szervezetét.
A társasági élet szinte „kötelező” elfogadott velejárója az alkoholfogyasztás, ami végülis a legismertebb, világszerte legelfogadottabb legális drog. Embertársaink minden eseményét hűségesen követi, minden társasági együttlét, baráti összejövetel, ünnepek, név- és születésnapok, vállalati- és protokoll összejövetelek állandó kísérője. Azonkívül, ha szomorúság, bánat, öröm, születés-, vagy esetleg halál, nyugdíjazás, vagy akár szabadágról visszaérkezés, mind jó ürügy az ivásra a jókedvcsináláshoz, hangulatfokozáshoz. Mérsékelt fogyasztásakor oldódnak a feszültségek és a gátlások, javul a közérzet és a hangulat. Sajnos az alkohol fogyasztása az ifjúság körében egyre jobban terjed. Városunkban több középiskolában nagyszámú tanulón végzett fölmérés is bizonyítja, hogy az alkoholfogyasztás a tanuló diákok körében magasabb, mint gondolnánk és szintén meglepő, hogy milyen kis életkorokra esik az „első megkóstolás” ideje. Ugyanebből a tanulmányból is kiderült, hogy mennyire fontos az otthoni, családi példa befolyásoló hatása.
A végén, de nem utolsósorban szeretnék szólni a drogokról is. Sajnos ez is egyre nagyobb teret hódít a könnyű „disco”, hangulatpörgetőktől a nehéz drogokig. Főként a szülők és a pedagógusok felelősségére hívnám fel a figyelmet, akik a fiatalt mindennap látják, és könnyebben észlelik a magatartásában eddig nem tapasztalt változásokat. Kicsapongó életmód, aluszékonyság, kedélyváltozás, furcsa viselkedés, lógás, iskolai teljesítmény romlása, nagyobb méretű, nem magyarázható költekezés stb., jelzője lehet annak, hogy valami nincs rendjén. A családi példa nevelő ereje gyakran elmarad. A túlórázó, túlhajszolt szülők esetében, akiknek nincs sok ideje a gyerekre, felhivnám a figyelmüklet arra, hogy a gyereknek adott zsebpénz nagysága nem pótolja sem a szeretetet sem a családi pozitív modellt.