– Sétáljon naponta legalább egy félórát! – tanácsolta az orvos a paciensének.
– Tessék mondani, levélkihordás előtt, vagy levélkihordás után? – kérdezte a beteg.
Valóban a napi séta, valahogy eléggé kimaradt az életünkből, régen mindenki sétált egyet a szabadidejében, most orvosi tanács, rádió vagy tévéreklám buzdítása kell hozzá. Az emberek nagy része hajlamos az ülő életmódra, főleg az, aki olyan helyen dolgozik, és otthon is majdnem ugyanazt folytatja, mert a fotelben üldögél és nassol a tévé előtt. Ilyen esetben a mozgás legtöbbször abban merül ki, hogy elsétál a hűtőszekrényig egy újabb sörért, majd egy idő után a toalettre.
A modern, szívbetegségeket megelőző ajánlásokban nem a megerőltető sportokat és kocogást ajánlják, hanem egy félóra sétát naponta. Nem kell hozzá edzőterembe menni, felszerelést venni, mindenkinek van rá lehetősége. Ugyanígy hasznos a koleszterinszint és a vércukor csökkentésében is. Ezáltal nemcsak a szívünket, hanem az ereinket is védjük az érelmeszedéstől és a velejáró szövődményektől. A kitartó, és folyamatos izommunka jó hatású az anyagcserére is, mivel már enyhe terheléssel is megnövekedik a vérben levő koleszterin és összetevőinek a leégetése. A vérben levő glukóz is csökken, mivel az energiát az izommunkához ez biztosítja. A napi séta megelőző és védő szerepét tanulmányozták, és rájöttek, hogy aki ezt rendszeresen végezte, azoknál kevésbé fordult elő a szívinfarktus és az agyvérzés, akár az érelmeszesedésből származó agyi érgörcsök is, mint azoknál, akik szedentáris életmódot folytattak.
Sajnos egyre nagyobb teret hódítanak a mindenféle gyanús eredetű fogyasztó készítmények, amelyeket igen drágán rásóznak a fogyni vágyókra. Ha ezeket méregdrágán megvásárolták, saját magukat vigasztalták meg ezzel és így megnyugodtak, hogy a fogyásért milyen nagy áldozatot hoztak. Egy kis mozgással ugyanezt elérhetnék és nem mérgeznék ezekkel a szerekkel szervezetüket.
Hatalmas a mindenféle táplálékkiegészítők és csodás hatású gyógynövény készítmények piaca, minden hatást ígérnek, amit az ember elképzelhet. Ugyanakkor érdemes elgondokodni, hogy egy gyógynövény, melynek megvan a helye és szerepe a gyógyászatban, vagy az átlag gyógynövények között, hirtelen csodás hatásúvá válik, mindenre jó, szebbnél szebb csomagolásokban jelenik meg, és persze ennek megfelelő árban. Sok esetben sajnos a gyógyászati – etikai szempontot is túllépi a kereskedelmi szempont. A fogyasztó tablettákkal vigyázat! Mellékhatásaik, amelyek között halálosak is voltak, ki kellett vonják a forgalomból. Az étvágycsökkentők, mint az amfetaminok sem veszélytelenek. Mások átmenetileg bénítják a zsírfelszívódást biztosító enzimet, és így a táplálékkal bevitt zsír hasmenéssel távozik, és a szervezet a saját zsírszövetét építi le.
Valóban könnyebb egy marék gyógyszert bevenni, mint életmódot változtatni, főleg ami a táplálkozást és a testmozgást illeti. Pedig a fogyni vágyóknak, igen egyszerű, és mindenkinek hozzáférhető lehetősége van: csökkenteni kell a kalória bevitelt, főleg a zsírokat és a szénhidrátokat. Még egyszerűbben: egyen kevesebbet és mozogjon többet.
Régebb, egy igen testes asszonyság mondta, hogy „ – Doktor úr, én a kacagástól hízok”. Azóta sincs tudomásom, hogy valaki a kacagás kalóriaértékét megmérte volna, de való igaz, hogy a túlsúlyos embertársaink nagy része jobb kedvű, jobbakat kacagnak mint a soványak. Mégis az egészség megőrzéséért inkább soványnak érdemes lenni.
Aki erős fogyókúrával, önsanyargatással fogy, annál fennáll a lehetősége a visszacsapás jelenségnek. Megunja, vagy feladja és újra visszaveszi azelőtti életmódját, a nem ellenőrzött mennyiségű és összetételű táplálkozást. Így persze, hogy hamarabb visszahízza a nagy nehezen leadott kilókat. Van egy rosszmájú mondás is, amely szerint a kövér emberből nem lesz sovány, hanem csak lefogyott kövér. A sejtek száma nem csökken, hanem csak a zsírtartalmuk, ezért van, hogy ha nem vigyáznak, igen könnyen megy a visszahízás.
Jobban tesszük tehát, ha naponta sétálunk legalább egy félórát, az előbb említett élettani- és anyagcserére gyakorolt jótékony hatás mellett, az emberek találkoznak egymással, elbeszélgetnek. Ezért a lélektani szerepe sem elhanyagolható, mert egy lépés a korunkra jellemző elidegenedés ellen is.