Mivel a lábunkra egész életünkben szükség van, nagyon fontos hogy milyen lábbeliben járunk, oda kell figyelnünk, amikor megvásároljuk. Nincs szoros összefüggés a kényelmes, márkás, egészségügyi szempontokat inkább követő, vagy a divatosnak mondott cipők között.
A kisgyerekeknél a sportosnak tűnő félcipő bármennyire divatosnak számítana is, gyakorlati szempontból nem praktikus, mert a bokáját nem tartja stabilan. Mint ismeretes, három éves korig minden gyerek teletalpú. Ha viszont a boka ízületét a cipő nem tartja stabilan, akkor az ízületi szalagok a boka oldalirányú ide-oda instabil mozgása révén megnyúlnak, és emiatt az ízület is instabil lesz és így könnyebben kialakul a teletalp (lúdtalp), ami később kacsázó járást és hosszabb gyalogláskor a lábszár első részén, felfele sugárzó fájdalmakat okozhat. Tehát a kisgyerekeknél ajánlott a magas szárú cipő viselése, lehetőleg olyan, amelyikben gyárilag a talpboltozat fenntartását elősegítő domborulat van, ami megelőzi a boka és a sarok oldalirányú eltérését és a teletalpúság kialakulását. Ugyanakkor ajánlott, hogy a gyerek cipője legyen kényelmes, rugalmas és hajlékony, a talpa csúszásmentes, és felső része szellőző. Nyáron ajánlott, hogy ezek a magas szárú cipők lyukacsosak, szellősek legyenek, hogy ne izzadjon a gyerek lába, télen pedig inkább a bakancsok ajánlottak, mint a bővebb szárú csizmák, melyek nem tartják stabilan a boka ízületét.
A kisgyerekek cipőjénél az első szempont a kényelem legyen, ne a divat. Figyelembe kell venni, hogy ebben a korban a láb növekedése gyorsabb és a cipő ne szorítson, mert könnyen deformálhatja és összenyomhatja a gyerek lábujjait. A túl keskeny, vagy túl kicsi cipő maradandó deformitásokat okozhat a lábujjakon, vagy a lábtő csontjain. A múlt századig divatos volt akínai hölgyeknél a minél kisebb cipő, és ezzel életre szóló elváltozásokat okoztak a láb csontozatában. A talp közepén bevágták a lábat és a lábujjakat visszahajlitva fáslival rögzitették. Az így megnyomorított láb örök életre fájdalmassá tette a lábat és tipegő járást eredményezett. A XX. század elején Kinában egyes vidékeken még elkötötték a kislányok lábát ezzel a módszerrel.
A serdülő gyerekek és fiatalok, sajnos nem a gyakorlatiasság, hanem divat-szempontok szerint választanak cipőt, akkor is ha, azok kényelmetlenek.
A fejletlen medencéjű serdülőknek nem ajánlatos a négy centiméternél magasabb sarkú cipő viselése. A magasabb sarkú cipők, amíg megszokják, járási nehézséget okoznak, és kifejezetten nem stabilak a gyalogláskor. A magas, vagy tűsarkú cipők viselésekor, a járásnál a talpon átrendeződik a testsúly eloszlása. A testsúly nagy része nem a sarokcsontra, vagy a talp középső harmadára, hanem az elülső részére, valamint a talpboltozatra esik, ami nehezen képes elviselni ezt a nem élettani túlterhelést. Ezért az itt elhelyezkedő ínszalagok megnyúlnak, a láb kisízületei a talajhoz nyomódnak, és a láb boltozatai tönkremehetnek és kihatással lehetnek a fejlődő medence formájára is. A túlzottan magas talpú, „csótánytipró” típusú cipők esetében is számolni kell azzal, hogy a bokaízület instabilabb a járáskor, s könnyebben előfordul a bokaficam, rándulás, vagy komolyabb terheléskor akár bokatörés is.
A teljesen lapos talpú cipő sem teljesen egészséges, mivel ilyen esetben az Achilles ín megnyúlásának a veszélye áll fenn. A kemény sarokra történő talajfogás, zökkenés, viszont a rezgéshullámot a gerincoszlop ágyéki része fele közvetíti, ami későbbi derékfájást, vagy akár diszkoszsérvet is okozhat.
Az emberi ízületek és a gerincoszlop valamint a csigolyákat összekötő ízületi porcok nem a betonon járáshoz voltak programozva, pedig korunk embere mégis ezen gyalogol a legtöbbet. Ezért ajánlatos a kényelmes, rugalmas talpú cipő kiválasztása, lehetőleg olyan, aminek a sarkán, vagy akár a talpán is egy sokk csökkentő betét van ami rugalmassá teszi a talajfogást, kényelmesebbé teszi a járást, csökkenti a rezgések felfele haladását a gerincoszlop fele. Ajánlatos, hogy a cipő bőrből készüljön, ami a lábnak bizonyos szellőzést is lehetővé tesz. A műanyagból, vagy bőrutánzatból készült cipők nem egészségesek, mivel a láb nem szellőzik, ezért gyakrabban előfordul a láb, de főleg lábujjak közötti részek gombás megbetegedése.
A cukorbetegeknek és a vénás betegségben szenvedőknek, valamint a szívbetegeknek ajánlott kényelmes és bővebb cipőket lehetőleg délután vásárolni, mivel általában ezeknek a betegeknek a lába estére megdagad és a reggel felpróbált, megvett cipő estére szorítani fog. Igen fontos, hogy ne legyen szűk semmilyen irányból és a lábujjaknak is kényelmes helye legyen a cipőben. Így megelőzhetők a kényelmetlen tyúkszemek, lábfájások, kisebesedések, fertőzések és a lábujjak alaki, maradandó elváltozásai. A reumatikus betegségekben szenvedőknek és köszvényeseknek is ajánlott a nagyobb számú bővebb cipők viselése, ami nem fokozza az egyébként is erős lábfájásokat.