A depresszió, mint pszichiátriai megbetegedés, előfordulását genetikai, biokémiai, pszichoszociális- és környezeti tényezők határozzák meg. A jellemző tünetek gyermek- és felnőttkorban ugyanazok, gyakoriságuk változhat az életkorral. A gyerekeknél és a fiataloknál gyakran szövődik más kórképekkel. Lefolyása hosszadalmas, gyógyulási hajlama ennek a betegségnek elég rossz. A kedélybeteg gyermeknek és fiatalnak különféle öngyilkos gondolatai lehetnek, de nincs olyan kimondottan sajátos tünet, ami előrejelezhetné a fenyegető suicidumot, az önpusztítást.
A mindennapi gyakorlatban a családorvos sokszor nehéz helyzetben van, mivel egy sereg pszichoszociális problémával találkozik, kezdve a síró óvodások indokolatlan hasfájásával, illetve a fiatal serdülők iskolakerülésével, illetve a nagyobbak kábítószer-, vagy alkohol fogyasztása mögött meghúzódó viselkedési-, vagy emocionális zavaraival. Ezeket tekintheti átmeneti állapotnak, vagy akár egy pszichiátriai kórkép kezdetének is.
A levertség és a rossz kedély, mint a depressziós állapotok, még a tapasztalt pszichológus-orvosnak is diagnosztikai problémát jelent. A szomorúság gyakori velejárója az embert ért veszteség, mint a hozzátartozó halála, válás, vagy házastársak különélése. Felfokozódik a múltbeli élmények által a szomorúság, túlbecsülődik a múlt, a kötődés, a szeretetnek és fejlődésnek a veszteséggel történő szembesülése adja meg az élet értelmét.
A gyermek ellátása körül létrejött változások, iskolai események, társkapcsolatok, illetve a megszokott életforma gyökeres átalakulása, mind előrevetülő hangulatmódosulást okoz, melyet fokozhatnak a stressz-állapotok. Máskor ideg-, vagy anyagcsere zavar folytán alakul k úgynevezett endogén depresszió, kimutatható ok nélkül. Ilyenkor a gyermek visszahúzódóvá válik, a barátok elmaradnak, és ezt tartják olykor a depresszió okának, holott valójában a kedélybetegség következményéről van szó. Az elviselhetetlen szorongás, a kudarcélménytől való félelem és a különböző bírálatok elkerülése céljából hozott döntések további sikertelenséghez vezethetnek és elmélyíthetik a negativisztikus önértékelést.
A gyerekkori depressziót igen nehéz felismerni. A hangulatváltozástól a búskomorságig sok árnyalat előfordul. Serdülőkorban komolyan figyelembe kell venni az önsorsrontó viselkedési formák megjelenését. Sajnos sok gyereknél akkor ismerik fel a depressziót, amikor már tartós hanyatlás állt be az iskolai teljesítményben és a beilleszkedési zavarok egyre nyilvánvalóbbá válnak. Egyes felmérések szerint 1 000 középiskolás diákra számítva évente legalább 74 depresszió fordul elő.
Serdülőkor előtt a lányok és a fiúk között közel azonos arányban fordul elő, viszont a pubertás körül és a felnőttkorban a női túlsúly a jellemző. A családvizsgálatokból kiderül, hogy a mániás depressziós betegségben szenvedő gyerek rokonságában az átlagosnál nyolcszor gyakrabban fordul elő a depresszió és az öngyilkosság. A depressziós fiatalok családjában általában több a konfliktus, kirekesztés és bántalmazás, de nem ritka a családon belüli kommunikációs zavar, sivár érzelmi élet és a lelki támasz hiánya. A kisebbrendűségi- és a feleslegesség érzés szintén fontos szerepet játszik a depresszió kialakulásában.
A csecsemők és a kisgyerekek a pillanat emberei, általában erőteljesen reagálnak a kirekesztésre, elutasításra, büntetésre. Kisebb sérelmeiket sírással fejezik ki, de gyakori az átmeneti visszahúzódás és dühkitörés is. Ebben a korcsoportban igen ritka a valódi depresszió, s ha van is, felismerése rendkívül nehéz. A csecsemők és kisgyerekek esetében alvászavarok jelentkezhetnek, nemegyszer jelentős lemaradás figyelhető meg a testi és lelki fejlődésben. A kisdedek szeretetért sóvárognak, fokozottan ragaszkodnak valakihez. Ezek a tünetek egészséges gyerekeknél is előfordulhatnak, de ha túl elhúzódóvá vagy intenzívvé válnak, mindig komolyan meg kell fontolni, hogy nem egy kedélybetegség áll-e a háttérben.
Az iskoláskorú gyermekek a kapcsolatban megért csalódásaikra levertséggel reagálnak, sokszor magukkal is elégedetlenek, ami nyomottá teheti a hangulatukat. A körülöttük végbemenő negatív eseményeket, például a szülők válását úgy élik meg, hogy önbecsülésük csorbul, illetve önértékelési zavaraik lesznek, ami a depresszió kezdeti tünete is lehet. A kedélybeteg gyermek családjában gyakran előfordul, hogy a házastársak civakodnak, egymásban bűnbakot keresnek, vagy durva elutasító magatartást tanúsítanak. A depressziós gyermekek rendszerint közömbössé válnak a korosztályuknál szokásos elfoglaltságok iránt, és nem lelnek örömet ezekben. Ez rányomja bélyegét a tanulmányi előmenetelre, a szociális beilleszkedésre és a sportteljesítményre is. A kitűnő tanulmányi eredmény hajszolása és a feltűnően jó magaviselet átmenetileg enyhíti a kudarcérzést, de előrejelzi, hogy a hátérben súlyos disz-stresszes állapot van.
A serdülőkorúak egyre inkább igyekeznek kialakítani a saját identitásukat, és a családi kapcsolataikon kívül olyan világot képzelnek el maguknak, amelyben találkozhatnak a barátaikkal, elvárásaik testet ölthetnek, romantikus kapcsolataik kibontakozhatnak. Gondolkodásmódjuk magában rejti a szomorúság és a csalódás lehetőségét is. A szülők gyakran a fészekből kirepülésként élik meg a gyermek felnőtté válását. A családi kötelékek bomlását mind a kamaszok, mind a szülők érthető rosszkedvvel szemlélik. A kedveszegettséget gyakran a családon belüli feszültség váltja ki, de egyéb depressziós tünetek is felléphetnek. A serdülők különösen akkor hajlamosak az elkeseredésre, ha valamilyen veszteség éri őket, mint a szakítás a baráttal vagy barátnővel. Ilyenkor eljátszhatnak az öngyilkosság gondolatával. A gyors hangulatváltozás egyébként is korosztály-jellemző, megvetéssel viselkednek a tekintéllyel szemben, nem tisztelik a szüleiket, meggyőződéseik nem stabilak. Ebben az életkorban a vég nélküli változások közepette, igen nehéz különbséget tenni a normális és a patológiás állapotok között.
Fejlődéslélektanilag a testi,- és lelki érési folyamatok a pubertás után, még inkább kétségbeesésre, önutálatra, szégyenre, reménytelenségre hajlamosítanak, amelyek ritkán öngyilkossági kísérletekbe is torkollhatnak. A kisebb gyerekekhez képest a depressziós serdülők örömtelenek, sokat alszanak, vigasztalhatatlan érzésük van és gyakran testsúly- vagy más önértékelési gondjaik vannak. Gyakran megpróbálják a hangulatjavítás alternatív módjait, alkoholhoz vagy kábítószerhez nyúlnak. Félénkek, nyugtalanok, motiválatlanok lesznek, gyakran válnak az iskolában bűnbakká, vagy a nevetség tárgyává.
A depresszió felismerése a gyermekeknél nem könnyű feladat. Figyelni kell, hogy legalább két hétig fennállnak-e a következő tünetek, mint a nyomott hangulat, közönyösség, vagy kórós ingerlékenység, alvászavar, bűntudat, örömtelenség, reményvesztettség. Az alkalmazkodási zavar is néha depresszív tünetekkel jelentkezhet, viszont ez nem tesz eleget az előbb felsorolt kritériumoknak és a gyerekek képesek ezt megfelelően feldolgozni.