A modern tömegkommunikációs eszközök, elsősorban a rádió, a film és a televízió – technikai lehetőséget találtak arra, hogy a közvetlen kommunikációt elevenen és életszerűen továbbítsák nagy távolságokra. Így a mindennapi kommunikáció leglényegesebb közlési csatornái léphetnek működésbe tömegkommunikációs műsorban: a rádióban a hang és a beszéd, a televízióban pedig ezen kívül a nem verbális közlési módok egész rendszere. A modern tömegkommunikáció tehát igen hűen utánozza a közvetlen kommunikációt, azonban, mint közvetlen kommunikáció, jellegzetesen egyirányú. A televíziónéző így lényegében passzív kommunikáció befogadó.
A fejlett országokban a gyermekek rengeteg időt töltenek televíziónézéssel. Egyes kutatások szerint a tv-nézéssel eltöltött idő meghaladhatja akár az iskolában töltött időt is. A televíziózás nemcsak hogy kiszorítja a többi erőfeszítést, energiát megkövetelő aktivitásokat (rontva ezzel az egyén fizikai kondícióját és elősegítve az elhízást), hanem előnytelenebb táplálkozási szokások kialakulásához vezet, fokozhatja az agresszívebb viselkedést. Ismeretes tény, hogy izgalmas filmek vagy érdekes sportesemények nézése közben több édességet fogyasztanak, nassolnak és üdítőznek a gyermekek.
A televízió, a videó és a számítógép értelmes használata óriási lehetőséget nyújt gyermeknek és felnőttnek egyaránt a világ megismerésében, ismereteinek legkülönbözőbb irányú bővítésére, az általános műveltség emelésére és igényes szórakozásra. De a válogatás nélküli, igénytelen és mértéktelen televízió-, és videó nézés komoly testi és lelki károsodás veszélyét rejti magában.
Csábító rossz példák, hamis ideálok, mint az alkoholizmus, felelőtlen és szabados szexualitás, agresszivitás, bűnözés, gyakran előfordulnak. Az átlagos amerikai gyermeknek 11.000 órányi iskolai oktatásban van része. Ezzel szemben mintegy 15.000 órát tölt el a tv előtt, mire elvégzi a középiskolát. Ezen idő alatt 18.000 gyilkosság és számtalan részletes rablás, gyújtogatás, bombázás, csempészés, kínzás jeleneteit látta. Ami igen érdekes, hogy a rajzfilmek jelentős része is az agresszivitást helyezi előtérbe, így már a gyermekek óvodáskortól ki vannak téve ennek a megismerési folyamatnak. Személyiségük fejlődését jelentősen befolyásolják a televízióban nap mint nap látott események, rajzfilmek és filmek. Minden gyerek a főhőssel szeretne azonosulni.
Az erőszak a filmekben a leghangsúlyosabb helyen található, sokszor jutalmazott formában jelenik meg. Nemcsak a „rosszfiúk” jellemzője, hanem ”a jófiúk” is használják céljaik eléréséhez az agresszív eszközöket, sokszor törvénysértő módon. A tv-ben látott erőszak növeli a befogadó agresszivitását, főként akkor, ha a látottak közelítenek a való élet történéseihez, ha ezek a képek többször ismétlődnek.
A pozitív szereplők által elkövetett agresszivitás, akár gyilkosság is pozitívan értékelődik a nézői megítélésben, viszont nem minden gyermek tudja egy racionális szűrőn átengedni, hogy ez csak egy film, ez egy szerep és a valóságban nem így történik minden. Ilyen példákat követve hamis késztetések alakulhatnak ki az önbíráskodásra, egyéni „igazság” és elégtétel szolgáltatásához.
Az amerikai tizenéveseket évente közel 14.000 szexuális tájékoztatás éri a tv révén, ezekből csak kb. 150 hívja fel a figyelmet a szexuális felelősségre, fogamzásgátlásra. A pszichoszexuális fejlődés szempontjából meghatározó, hogy a gyermekek milyen formában találkoznak először a nemiségre vonatkozó ismeretekkel. A filmekben megjelenő pornográf ábrázolásmód a nemiségre vonatkozó élményeket az agresszivitással társítja, torzulást okozva ezzel. Különösen akkor, ha ezekre nincs magyarázat, félelmet, vagy undort válthatnak ki, meghatározva ezzel a szexualitáshoz való későbbi viszonyulást.
A filmekben látott el nem érhető életmód miatt elégedetlenség, ennek következtében kóros és károsan fokozódó anyagiasság alakulhat ki a gyermekekben. Sok gyermek nehezen dolgozza fel a filmekben látott életmód-, és az otthoni életvitel közötti különbséget, leértékeli szüleit, hogy mindezeket nem tudják megvalósítani a családjuk számára.
A neurotizáló filmek és híranyagok, mint háború, terrorizmus, krimik, horrorfilmek szorongást válthatnak ki a gyermekekben. A hazai tv csatornák hírműsorai is egyre inkább sokkolóbbak, ijesztőbbek, szánalmat váltanak ki, máskor borzalmat közvetítenek, a naív néző csak úgy kapkodja a fejét.
A televízió műsorához igazodó egyéni és családi „napirend” rendszertelenséghez, feladatok elmulasztásához, a családi élet lazulásához, felbomlásához vezethet. A szülők a fegyelmezés, a szabályok felállítása helyett rábízzák a gyermekeket a televízióra, az „elektronikus bébiszitterre”. A megváltozott családszerkezet miatt a családtagok kevesebb időt töltenek egymással, többen különböző váltásban dolgoznak, túlóráznak és az ilyen szülői munkaidők nem találnak az iskolai programokkal. Régen a közös étkezések alkalmával erősödött egy család belső kötődése és kommunikációja, most ez a tévézési szokásokra szorítkozik. A „domináns” szülő kezeli a távirányítót, szabja meg a közös programot (ahol csak egy tv van).
A masszív tv-zés az aktivitás csökkenését, verbális elszegényedést, érzelmi elsivárodást okozhat. Az olvasás elgondolkodtatta a gyermekeket, saját fantáziavilágát fejlesztette, viszont a filmekben mindezt megrendezve, feltálalva, aktív gondolkodás nélkül készen kapja Ezeknek a gyerekeknek romlanak a társas kapcsolatai, úgy érzik társaságban vannak, miközben valójában teljesen magányosak. Elmaradnak a közös játékok, beszélgetések, szociálisan egyre zártabb világban élnek, s ha nincs meg a napi televíziós ”adagjuk”, dühvel, agresszivitással vagy hisztériával reagálnak a környezetükre. Tetszésük szerint válogatják ki a videofilmeket, a szereplők nem jeleznek vissza, nem pofozzák meg, nem dicsérik, nem szídják. Az ilyen módon felnövő gyermekeknek nem alakul ki a reális önképük, és később a legcsekélyebb nehézségtől, kritikától is összetörhetnek, lelkileg sérülékenyebbek. Így jön létre az úgynevezett „ borderline” személyiségzavar, vagy enyhébb esetben a „fogyasztó ember” típusa, akinek egyedüli céljuk a javak fogyasztása, ahogy a reklámokban látják. Az egyre agresszívebb reklám filmecskék jelentős része a gyermekeknek szól és nagyon jól tudják a készítői, hogyan kell a célközönséget megismertetni, majd ismétlésekkel rátanítani valamilyen forgalmazandó termék megismerésére és megvásárlására. Egy gyermekeket célzó reklámfilm máris sikertörténet, mert legyen az játék, édesség, vagy üdítő, biztosan tudják, hogy az máris ki lesz követelve az engedékenyebb szülőktől.
Az egészségtelen életmód rövid és nem pihentető alvást, fáradtságot, a figyelem és a teljesítőképesség csökkenését válthatja ki. A keringés, az izomzat, a csontrendszer, az idegrendszer és az érzékszervek károsodnak. A legtöbbször görnyedt, ellazult testhelyzetben a gerincbántalmak gyakrabban előfordulnak, a beesett mellkas pedig nem teszi lehetővé a tüdő szellőzését és csökkenti az egész szervezet, de főleg az agy oxigénellátását. A gyakran velejáró, rendszertelen és túlzott táplálkozás nemkívánatos elhízást eredményez: a feszültségek levezetésére nagyon sokan édességet, vagy chipseket eszegetnek a műsorok közben, fokozott kalória bevitellel, amihez nagy mennyiségben fogyasztanak szénsavas ipari cukros leveket.
A gyermekkori fokozott tv nézésnek messzemenő egészségügyi következményei lehetnek felnőttkorban is. Ajánlatos a szülőknek a napi televíziózást egy-két órára korlátozni és a gyerekekkel közösen kiválasztani a programokat. A szülők egy része első hallásra talán nehéznek találhatja ennek gyakorlati megvalósítását, azonban arra kell gondolni, hogy azokat a felnőttkori, életmódbeli változtatásokat, amelyek alacsonyabb testtömeget és koleszterinszintet, jobb fizikai kondíciót és lelki egyensúlyt eredményeznek, sokkal nehezebb megvalósítani és fenntartani. Így hatékonyabb, ha már gyermekkorban megtörténnek ezek a szükséges változtatások, így a felnőttkorba jutó gyermekek kedvezőbb tulajdonságokat mondhatnak magukénak és csökkent egészségügyi kockázattal számolhatnak.