A szorongás, mint folyamat, átmenetet képez az orvostudomány és a pszichológia határterülete között, annak a vészjele, hogy megbomlik az ember és környezete közti egyensúly. A mai igen ingergazdag világban, ahol állandóan változó környezetben élünk és próbálunk alkalmazkodni az új kihívásokhoz, egyre gyakoribbá válnak a szorongásos panaszok és az ezzel járó megbetegedések.
A szorongás a saját helyzetünk feletti aktív kontroll képességének a hiánya és ennek a kontrollvesztésnek a reális vagy irreális átélése. Központi idegrendszerünk folyamatosan reagál az adott helyzetre és a reakcióink attól függnek, hogy hogyan értékeljük a megfelelő helyzetet, mikor és miért élünk át vészreakciót, mikor tekinthető a helyzet kontrollálhatónak és mennyire reális a helyzetünknek a megítélése. Ha valaki vészreakcióval reagál a valójában természetes, mindennapi élethelyzetekre, ez a központi idegrendszerben kontrollvesztett állapotnak megfelelő válaszokat indíthat el.
Az agyi szabályozás befolyásolására az emberek évezredek óta használják az alkoholt, drogokat és gyógyszereket. A pszichoszomatikus orvoslás felfedezése óta, a központi idegrendszer pszichológiai hatásokra keletkező idegi válaszok egyensúlyának az eltolódását tekintették felelősnek a lelki eredetű testi tünetek kialakulásáért. Nagyobb nemzetközi felmérésekben, a szorongásos betegségek hasonló arányban fordulnak elő a civilizált országokban és az orvoshoz fordulás egyik leggyakoribb okát képezik.
A szorongás és pánikreakció miatti mentőhívások igen gyakori okai közt a következő tűnetek fordulnak elő: mellkasi fájdalom, nehézlégzés, fulladás és légszomj, gombóc érzés a torokban, remegés, gyors szívverés, gyorsult légzés, zsibbadás, bizsergés, nyugtalanság, feszültség,, diszkomfort érzés, szédülés, bizonytalanság, ájulás érzés, hideg-, vagy meleg hullámok, a megőrüléstől vagy önkontroll elvesztésétől való félelem és halálfélelem.
Ha számunkra egy veszélyes helyzetet nem tudunk kontrollálni, vészreakcióval reagálunk. Az emberi faj fejlődésében a vészreakció annak az ősi reakciónak felel meg, amikor a szervezet fokozza az oxigénfelvételt és a szervezet aktiválását annak érdekében, hogy vagy támadni, vagy menekülni tudjon. Civilizált körülmények között, a szorongásból fakadóan, nem tudunk megfelelő fizikai aktivitással reagálni, akkor azonos anyagcsere mellett légzési széndioxid veszteséggel, alkalózisra jellemző tűnetek jelennek meg. Az ezt követő kalcium anyagcserezavar és széndioxid egyensúlyvesztés áll a folyamat élettani hátterében.
A pánik szindrómában – szorongásos rohamban, az első meghatározó folyamat lelki eredetű. Enyhe szorongás, aktiváltság jeleinek, veszéllyé vagy katasztrófa előjelévé való minősítése váltja ki a vészreakciót. Ez szapora légzést vált ki, amely az előbb említett élettani folyamatokat beindítja. A légzési kontrollal normalizálódhat a széndioxid szint, ez nem csupán tűneti, hanem oki kezelés is lehet.
A relaxáció és a lassított légzés elsajátításával a betegek képesek lesznek arra hogy a széndioxid szint kontrollálhatóvá váljék. A lassú légzésnek szorongáscsökkentő hatása van, a betegek ezt a technikát alkalmazva a helyzettel szembeni megküzdés céljából is alkalmazhatják.
A kezeletlen szorongás és pánikroham leggyakoribb következménye, az egészségügy fokozott igénybevétele (mentősök, kardiológusok, családorvosok). Ezen kívül gyakran alakulhat ki agorafóbia, vagyis a kiváltó okokat túlzottan elkerülő magatartás, mely a beteget elszigeteltté teheti, szociálisan izolálhatja. A kóros alkoholfogyasztás, a gyógyszervisszaélés és gyógyszerfüggés is szoros összefüggésben van a pánikbetegséggel. A depresszió, öngyilkosság, valamint a májbetegségek is gyakoriak, a kórós alkoholfogyasztás miatt.
A kapcsolataitól, értékrendjétől, életcéljaitól megfosztott magányosan szorongó ember tetszés szerint felhasználható, manipulálható. Az önkényuralom legfontosabb eszköze a szorongáskeltés, de nem csupán a diktatórikus társadalmakban, hanem a családi, iskolai, munkahelyi, mozgalmi, helyi diktátorok fegyvere.
A civilizált társadalmakban a ránk zúduló információözönben egyre kevesebb információval rendelkezünk a saját helyzetünk, sorsunk alakulását befolyásoló tényezőkről. Nem meglepő, hogy a modern társadalmakban a szorongásos megbetegedések egyre gyakoribbá válnak. A kiszámíthatatlantól való rettegés, tehetetlenség valójában betegséggé válhat. A szorongásos megbetegedések, neurózisok viselkedési, magatartási zavarokban nyilvánulnak meg, ezek azonban a társadalmilag elfogadott normák között maradnak, a személyiség szervezettsége nem bomlik meg. A szorongó, neurotikus beteg testi tünetektől szenved kimutatható testi elváltozások nélkül, álmatlan lesz, nem tudja kellőképpen ellátni a mindennapi feladatait. Mégis a társadalmi együttélés megköveteli a szorongás bizonyos fokát, már a gyerek is megtanulja, hogy milyen helyzetekben várható a mulasztásért, vagy csintalanságért a büntetés.
A szorongás elkerülése fontos hajtóerő, ha a büntetés játékszabályai kiszámíthatóak és arányban állnak az elkövetett hibákkal, a szorongásnak adaptív szerepe is lehet. Amennyiben átláthatatlanok, fegyverré válnak azok kezében, akiknek módjukban áll megvonni a saját helyzetük feletti kontroll lehetőségét. Ha a sajtó, a rádió, a televízió valódi állapotot nélkülöző, eltúlzott veszélyekkel fenyegeti a kiszolgáltatott, a közlések hitelességét ellenőrizni nem tudó közönséget, egy egész ország népében kelthet szorongást.