„Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon
Elrévedezni némely szavadon
Mint alkonyég felhőjén,mely ragyog
És rajta túl derengő csillagok.
Én nem tudom mi ez, de édes ez
Egy pillantásod hogyha megkeres.
Mint napsugár ha villan a tetőn,
Holott borongón már az este jön.”
(Juhász Gyula:Szerelem?)
Mai tévéműsorokban, élő adásokban vagy filmekben is gyakran előfordul az a kifejezés, hogy „jól működött a kémia” vagy épp, hogy „nem működött a kémia”, attól függően, hogy megmaradt vagy felbomlott egy pár ígéretesnek induló kapcsolata.
Karinthy Frigyes szerint: ” A férfi és a nő hogyan is érthetné meg egymást. Hiszen mindkettő mást akar. A férfi a nőt. A nő a férfit” . Ugyancsak Karinthyt idézve: „Ül az ember egy szobában egy széken, az ajtó bezárva. De ha belép egy Nő az ember megszűnik csak embernek lenni és azonnal Férfi lesz. És éppen annyira lesz Férfi, mint amennyire Nő volt az, aki belépett.”
Platón szerint pedig : ”Elvesztettük másik felünket s azt keressük egész életünkben, hogy aztán egészek lehessünk, s ha megvan, akkor onnantól boldog élet vár ránk”. Elég régi megállapítás, de azóta sokszor beigazolódott, hogy a férfi és a nő egymást kiegészítve teljes.
A szerelmet egyik fél sem érti, csak érzi, rosszabb esetben elveszti, elhagyja vagy megöli. A szerelem egy megfoghatatlan érzés, amit a gyertya lángjához hasonlítnak, amikor hirtelen gyúl ki a láng, szépen táncol és lobog,aztán vagy leég vagy kifújják, de mindenképp elveszti eredeti értelmét, átalakul szeretetté, olykor keserűséggé, gyűlöletté, végül emlékké, melyhez vegyes érzelmek társulhatnak. Amerikai kutatók szerint a szerelem általában másfél -, esetleg két évig tart, viszont nem csupaszítható le egyszerűen a gének és a kémiai reakciók összességére.
Kimutatták, hogy az agyunkban található bizonyos kémiai anyagoknak döntő jelentősége van abban, hogy életünk során ragaszkodunk-e ugyanahhoz a partnerhez, vagy folyton keressük az újdonságot. Az antropológusok szerint – akik kutatták a romantikus szerelem mibenlétét abban a tényben, hogy ragaszkodunk a partnerünkhöz – fontos szerepet tölt be a kémia. Az agyunkban két kémiai anyag: a dopamin és a szerotonin, valamint két hormon: a tesztoszteron és az ösztrogén szintje határozza meg a másik nemhez való viszonyulást, vonzódást vagy elutasítást. A nemi hormonoknak az élet nagyon korai szakaszaitól kezdve meghatározó szerepe van a fejlődő embrió nemi jellegének a meghatározásában és a fejlődés későbbi szakaszaiban is befolyásolják a jellegzetességeket, amelyek aztán a normális férfi illetve nő testi- lelki fejlődéshez vezetnek. A hormonhatások olyan módon változtatják meg az agyműködést, hogy az a két nem viselkedésében is eltéréseket idézhet elő. A hormonális hatások eredményeképpen a fiúk és a lányok agya a fejlődés során másképp szerveződik, számos eltérést mutat.
Az agykutatók szerint a szerelem kémiai alapja a dopamin, PEA: fenil-etil-amin és az oxytocin koktél, ami viszonylag elég gyorsan elveszti a mámorító hatását.
A Fenil-etil-amin (PEA) az emberi agyban termelődő „szerelemhormon”, neurohormon, neurotranszmitter, ami a fenilalanin nevű aminosavból keletkezik, egy enzim hatására. Megtalálható a csokoládéban is. Ha valaki szerelmes lesz, az agyban emelkedik a PEA szintje és majdnem 18 hónapig magasabb is marad, utána csökken a termelődésese, a szerelem is csökken, majd lassan elmúlik. A szerelmesek egymásra találását kísérő jelekért felelős, mint az elpirulás, tenyér izzadás, gyorsabb szívdobogás, kellemes eufória (felfokozott jóérzés). A megtetszést emelkedett lelkiállapot, fokozott boldogságérzet követi és szinte készteti a kezdődő szerelemi kapcsolatoknál a párok újra meg újra találkozását és, hogy együttesen átéljék az ebből származó örömöket. A szerelem „beindulását” a nagyobb mennyiségben termelődő, az amfetaminok családjába tartozó fenil-etil-amin okozza, amelynek hatására a vérnyomás is emelkedik.
Az oxytocin az agyban, a hipotalamuszban termelődik és az agyalapi mirigy hátsó lebenyében raktározódik, innen jut be a vérkeringésbe. A boldogság, a szex és a nyugalom hangulatot hozó szeretethormonként tartják számon. A szexuális együttlét során az orgazmusért felelős. Tulajdonképpen szüléskor beindítja a méhösszehúzódást, a szülési fájdalmakat és a vérzéscsillapításban is szerepe van, majd szoptatáskor a tej elválasztást serkenti. Ennek az anyagnak a hatására keletkeznek a szerelmi álmok, kedvet ébresztenek a testi közelléthez és a gyengédséghez.
Símogatás, beszélgetés, vagy ölelés hatására fokozottabban szabadul fel a szervezetben az oxytocin, nemcsak szerelmeseknél, hanem szülő – gyermek kapcsolatban is. Felelős a partnerek közötti kapcsolatért, társas kötődést hoz létre két ember között, valamint jelentős hatása van az ember élményvilágára is. Mind a férfiak, mind a nők rendelkeznek ezzel a hormonnal, de a nőknél jóval nagyobb mennyiségben van jelen. A férfiaknál az androgén férfi hormonok csökkentik a hatását, viszont az ösztrogén női hormon fokozza. Az endogén ópiátok mellett igen nagy szerepe van az anya – gyermek kötődés létrehozásában és az anyai viselkedés kialakításában.
Az endorfinok (boldogsághormonok) ópiumhoz hasonló hatású anyagok, melyek az agyalapi mirigyben képződnek, boldogságérzetet okoznak. Ugyanakkor szüléskor, mintegy önvédelemszerűen nagyobb mennyiségben szabadulnak fel, így csökkentik a fájdalmakat. Nagyobb erőfeszítés vagy túlzott fizikai terheléskor is növekedik a szintje és enyhíti a vele járó szenvedést, van akinek határozottan belső drog szerűen ad bizonyos kellemes érzéseket (belső kárpótló „jutalom”). A „ragaszkodás anyagának” is nevezik, mivel nagyobb mennyiségben levő jelenléte, a nyugalmat és a kapcsolat stabilitását eredményezi.
A dopamin egy fontos ingerületátvivő anyag a központi idegrendszerben, mely serkentő, energizáló hatású. Két fontos származéka az adrenalin és a noradrenalin. Érdekes az összefüggés a szerelem „kémiája” és a drogok fogyasztása között, ugyanis a drogfogyasztók a szerelemhez hasonló örömet a „szerek” fogyasztásával akarják elérni. A kokain, az amfetamin „gyorsító” és származékai az agyban a dopamin felszabadulását idézik elő. Az ópium, morfin, heroin és társai pedig az agyi endorfin rendszeren keresztül adnak igen veszélyes következményekkel járó „boldogító” hatást.
A drogok viszonylag bármikor elérhető, személytelen boldogság érzetét keltik és rövid ideig való fogyasztásuk is elég hamar komoly függőséget okozhat. A tolerancia jelenség beindulásával, egyre nagyobb adag szükséges a kívánt hatás eléréséhez, melyek többszörösére növelik a túladagolásra való késztetést és ebből következnek a komoly, egészséget vagy életet veszélyeztető állapotok.
A szerotonin is eufóriát okoz, hatására boldognak és gondtalannak érezzük magunkat.
A tiroxin nevű pajzsmirigyhormon, ha optimális mennyiségben van jelen, kiegyensúlyozottak és boldogak vagyunk. Ha csökken a szintje, fáradékonyság, rossz hangulat áll elő.
Visszatérve a szerelemhez, megállapítható, hogy a szerelmes ember vidám, boldog, optimista, könnyedén legyőzi az akadályokat és a távolságokat. A szeretetnek építő ereje van, ezeknek az embereknek a szervezetében olyan sajátos anyagok termelődnek, melyek jótékonyan hatnak az immunrendszerre, a szervezet fertőzésekkel szembeni önvédelmére. Ugyanakkor jótékony hatású a símogatás, a kényeztetés, ölelgetés a csecsemők és kisgyerekek testi és lelki fejlődésére. Aki szeretni tud, szellemileg és lelkileg tovább maradn fiatal.