Az utóbbi években igen megnövekedett a háztartásokban feleslegessé vált, megmaradt, el nem használt vagy lejárt gyógyszerek mennyisége. Vannak olyan készítmények mindennapos betegségek kezelésére, megelőzésére, amelyeket minden család tart a házi patikában, hogy legyen mihez nyúlni sürgős esetben, ameddig orvoshoz jutnak. Sok esetben ezek segítségével oldanak meg egy – egy helyzetet, amivel talán nem is szükséges azonnal orvoshoz fordulni. Ilyenek az egyszerűbb fájdalomcsillapítók fejfájás, fogfájás ellen, görcsoldók, hasmenés elleni gyógyszerek, hashajtók, emésztők, felületi sebellátásra szolgáló szerek, melyek minden otthonban megtalálhatók.
Az öngyógyszerezés előfeltétele a megfelelő egészségügyi tájékozottság, a gyógyszerek, mellékhatások és a kezelés legalább alapszintű ismerete. Vannak olyan gyógyszerek, amelyek valamely családtag betegsége után maradtak meg. Nagy baj származhat abból, ha valamelyik különleges, receptköteles megmaradt gyógyszert a család, orvosi döntés nélkül alkalmazza.
A családoknál általában feltűnően sok antibiotikum marad meg előző, vagy idő előtt abbahagyott kezelésekből. Ezeknek az alkalmazása orvosi ajánlat nélkül a baktérium rezisztencia jelenség kialakulásához vezethet, ami nehezíti és bonyolítja a további kezelést.
Néhány évtizede nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget a gyógyszer érvényességi idejének, senki sem nézte a lejáratát a fejfájás csillapító tablettának, amit a fiók aljából elővett és bevett. Milyen rizikónak teszi ki magát valaki a lejárt gyógyszerrel? Talán a legszelídebb következmény a gyógyszer hatásosságának a csökkenése, vagy a hatás elvesztése. Más esetben, mivel a gyógyszernek módosulhat a vegyi összetétele, nem várt hatások jelenhetnek meg egyszerű gyomorgyulladástól a komoly mérgezésig.
A házilag találomra adott antibiotikumok nem biztos, hogy hatásosak a megfelelő baktériumokra. Máskor nem elég az adag, vagy az adagolási nap túl kevés. Megtörténik, hogy modern antibiotikumokat, melynek más az adagolása, mint a régi gyógyszereknek, túladagolják, amely magában hordozza az allergia vagy a gyógyszermérgezés veszélyét. Az ajánlat nélküli alkalmazás veszélyei közt találjuk a kereszthatásokat, mérgezéseket (főleg kisgyerekeknél, akik hozzáférnek a nem kellően tárolt gyógyszerekhez) és a gyógyszeres öngyilkosságot.
A szükségtelen gyógyszerek, amelyek megmaradnak a háztartásban, veszélyforrást jelentenek, fölöslegesen foglalnak helyet, ezért lelkiismereti kérdés a tőlük való megszabadulás. Sajnos elég sokan bedobják a többi háztartási szemétbe a vegyes hulladékok közé és ezzel „letudják” a dolgot. Más esetben kibontják a csomagból, a dobozát a szemétbe, a gyógyszert pedig a WC lefolyóba dobják, így tudatlanul ártanak a környezetnek, mert a víz körforgásába kerülnek és mindenhová eljutnak. A felületi vizekbe jutva mérgezik a vizek élővilágát, problémát jelentenek az ivóvíz előállításnál is. A háztartási szemétbe dobva a kukázók kontroll nélkül újra felhasználhatják vagy értékesíthetik, ami veszélyt jelenthet a társadalomra is.
A gyógyszerhulladék a különlegesen veszélyes vegyi és biológiai hulladékok közé tartozik, ennek begyűjtését, szállítását és megsemmisítését a 2012. december 3. –án megjelent rendelet szabályozza. Ezek a hulladékok folyékony, szilárd halmazállapotúak, toxikus, gyúlékony, akár rákkeltő vagy fejlődési rendellenességet kiváltó (mutagén) hatásúak lehetnek. Nem szabad ezeket a lejárt gyógyszereket a szemétbe dobni, hanem különleges gyűjtőpontokba kell beadni és elszállítani.
Magyarországi tanulmányok szerint egy évben 2,5 millió tonna háztartási hulladék keletkezik, melynek 1 százaléka különösen veszélyes hulladék (festék, akkumulátor, fénycsövek, növényvédő szerek), amelynek további 10 százalékát a gyógyszerhulladék képezi, ez utóbbi mennyiségileg 2. 500 tonna, ennyi gyógyszerhulladék kerül a vegyes hulladékba. Egy hasonló felmérés szerint ez a mennyiség Franciaországban kb. 70. 000 tonna évente. Képzeljük el, ha egy ekkora mennyiség kerül a felületi vizekbe csak egy országból, folyókba, tengerekbe, mi történhet világszerte? Amerikában is pontosan le van szabályozva a veszélyes- és gyógyszerhulladék begyűjtése, habár államonként kisebb különbségekkel, mégis 30 állam 139 felszíni folyóvízének elemzésekor 80 százalékban mutattak ki gyógyszernyomokat a folyóvizekben.
A hazai szennyvíz derítő állomásokon tudomásunk szerint nem létezik olyan technológia, mellyel ki lehetne szűrni a gyógyszerhulladékot, mielőtt a tisztított szennyvíz visszakerül a folyóvízbe. Ezért ne dobjuk soha ezeket a lefolyóba és a WC –be.
Külföldi példákat tekintve, a szükségtelen, illetve a lejárt gyógyszerek begyűjtésére a gyógyszertárakat tartják a legalkalmasabbnak Franciaországban, Németországban, Olaszországban, Svédországban, Finnországban, Csehországban és Szlovákiában. Ezekben az országokban a meglevő szakértelem, infrastruktúra okán, a betegek természetes igénye, hogy a megmaradt, fel nem használt gyógyszereket oda viszik vissza, ahol vásárolták. A gyógyszertárakból a nagykereskedők, forgalmazók vagy más vállalkozók viszik el a veszélyes hulladékot a megsemmisítésre. Egyes országokban a patikák mellett léteznek begyűjtő hulladékudvarok, vagy alkalmazzák a gépkocsival történő begyűjtést is.
A betegek nagy részénél csak hosszú nevelőmunkával érhető el, hogy felismerjék a környezetszennyezés elkerülésére vonatkozó érdeküket ezen a területen is.