A gyermek mozgásszervi fejlődésében nagyon fontos szerepe van a lábnak és a gerincnek. A fejlődés során a két lábra állás minőségi változást jelent, nemcsak a láb, hanem a gerinc és a test statikájában és biomechanikájában is. Ebben a folyamatban történik meg a vizszíntes helyzetből a medence felegyenesedése, az élettani gerincgörbületek kialakulása. Az önálló járás elsajátítása után már két éves kortól a szülőkben gyakran merül fel a lábboltozat alakjával kapcsolatos aggodalom, az iskoláskor elérése után pedig előtérbe kerül a testtartás és a gerinc alakjának véleményezése.
Az újszűlöttek 98 %-a egészséges lábbal jön a világra, felnőttkorban pedig a lakosság majdnem felénél jelennek meg a deformitások és az őket kísérő panaszok. A láb vizsgálatánál általában a hosszanti boltozat alakját értékljük. A két évnél fiatalabb gyermekek 9o %-a lapos talpa van, ami a talpi zsírpárnák jelenlétének tulajdonítható, mely normálisnak takinthető ebben a korban. A felnőtt hosszanti talpboltozatához hasonló anatómiai viszony 3-5 éves kor között kezd nagyrészüknél kialakulni. 1o éves korban már csak 4 %-ban észlelhető formailag lapos talp, és ez az arány felnőttkorban is megmarad. A lábboltozat kialakulásához hozzájárul a zsírpárnák korai felszívódása, valamint a szalagrendszer fejlődése. 2 éves korig nem tekintjük lúdtalpúnak a kisgyerekeket, még 3 éves korban is fiziológiásnak tekinthető a lapos talp. Ha hátulról nézve a gyerek lábszárait, egy képzeletbeli vonalat húzunk a lábszáron a térdtől lefele a sarokig, a teletalpúaknál könnyen észlelhető, hogy a vonal a bokától a sarokig kifele, oldalra tart.
Azok a gyerekek, akinek lapos a talpa, és nem kapnak időben kezelést, alátámasztást, vagy korrekciót, azoknak felnőttkorban is sok lábpanaszuk lesz. Ha a teletalp fájdalommal társul, meg kell keresni a túlterhelési és nyomási pontokat és a jelenlevő bőrkeményedéseket, callusokat. Ha a fájdalom nem szűnik néhány napi pihentetés és gyulladáscsökkentő kenőcs alkalmazása után, akkor javasolt az ortopédiai vizsgálat. Megelőzés szempontjából javasoljuk, hogy a kisgyerek csak saját igénye, mozgásszükséglete szerint vegyen részt a járástanulásban.
Hasznos a régebb divatos, természetben mezítláb járás szorgalmazása. Zárt lábbelit csak az önáló járás kialakulása után érdemes használni. Kisgyerekeknél ajánlatos a haránt pántos papucsok alkalmazása, mert a járáskor a lábujjak talp fele történő feszülése és hajlítása segít a talpboltozat kialakulásában. A rendszeresen végzett lábizomzat gyakorló torna is hozzásegít a boltozat kialakulásához. A gyógytorna legfontosabb elemei a láb filogenetikailag visszafejlődött fogó funkciójának rehabilitálására épülnek.
Ajánlatos a gyereket rászoktatni, hogy a talp szélén járjon, inkább tapossa az oldalsó széle fele a cipőjét, vagy otthon a talpa szélén járva kerülgesse a szobát. Ezzel rászokik, hogy a talp szélén járva, a boltozat ideiglenesen, magától is helyreigazodik, elejét lehet venni a későbbi lábfájásnak. A teletalpú gyerek általában nem, vagy kevésbé bírja a gyaloglást. A lábszár és a lábtő csontok egymáshoz való viszonya és a terhelése módosul, a boka külső oldalán az inak megrövidülnek, és a belső felükön megnyúlnak. Így az ízület instabillá válik és a feszítő inak mentén a fájdalom a lábszár első felére sugárzik. Ezt a helyzetet általában rontani szokta, ha a gyerek túlsúlyos, gyakran látunk olyan esetet amikor egy kilenc -tíz éves gyerek majdnem felnőtt súlyt cipel és ezzel terheli a láb ízületeit, ilyenkor idő előtt létrejönnek a porckopásos, fájdalmas tűnetek. A helytelen lábtartás és terhelés miatt a lábfej csontjai közelednek egymáshoz ami a közöttük lefutó inakat, ereket, vénákat de főként az idegeket összenyomhatják, ami járáskor elég erős fájdalmat okozhat. A talpboltozat helyzete kihatással van a térdízületre, csípőre a hátgerincre, a testtartásra és a járásra is.