Egy alkalommal egy házaspár hozta gyerekét, aki nagyon hamar a tárgyra tért rohangálva, az asztalról leverte a papírokat és recepteket, kikapcsolta a számítógépet, és majdnem szétrúgta a rendelőt. Apu és anyu boldogan nézték, majd az apu karba tett kézzel büszkén jegyezte meg: “-Nézd, milyen jól feltalálja magát.”
A hiperaktív gyereket viszonylag nem nehéz felismerni, a köztudatban mindenki “rossz “ gyermeknek véli, de mégsem minden “rosszalkodó “ gyermek hiperaktív. Ezt a gyermeket zavart viselkedés, nagyfokú fizikai aktivitás, figyelmetlenség, szórakozottság, indulatosság és nehezen kezelhetőség jellemzi, tulajdonképpen figyelemhiányos hiperaktivitás zavar a neve. Úgy vélték, hogy az agyban bizonyos minimális eltérés, van ami ezt a jelenséget okozza, de ez nem igazolódótt be. Az EEG vizsgálat gyakran minimális eltéréseket mutat.
Ezek a tünetek kisgyerekkorban kezdődnek, a gyerekek nehezen illeszkednek be az óvodai közösségbe, de a komolyabb problémák a beiskolázáskor jelentkeznek. A fiúknál ötször gyakrabban nyilvánul meg. A környezet toleranciája általában csökkentebb a fiúk irányába, ezért a szülők gyakrabban viszik őket orvoshoz, míg a lányoknál a probléma sokáig rejtve maradhat.
A hiperaktivitásra utaló tünetek a következők: izgés – mozgás, a gyerek nem tud egy helyben megülni, nyugodtan játszani és rendkívül sokat beszél. Impulzivitásra utal, ha nem tud megmaradni a sorban, erőszakosan kotyog, belevág mások szavába. Gyakran babrál kézzel – lábbal, a széken fészkelődik, gyakran rohangál olyan helyzetekben, amikor az nem helyénvaló, vagy úgy cselekszik, mint akit ”felhúztak”. A figyelemzavar a vezető tünet, a gyermek képtelen kitartóan egy dologra koncentrálni, apró, lényegtelen dolgok könnyen eltereli a figyelmét, emlékezete csökken, feledékeny, gyakran elhagyja a dolgaiat, szertelenebb és emiatt a tényleges értelmi képessége alatt teljesíthet. A közösségekbe való beilleszkedésük nehézkes, érzelmileg labilis. A közösség emiatt gyakran kirekeszti és ezért önértékelési problémák is megjelenhetnek.
Ahhoz, hogy valójában megállapítsuk a diagnózist, a vizsgálaton és szülői adatokon kívül szükség van a pedagógusok jellemzésére is, hiszen a gyermek viselkedése más lehet különböző környezetben és szituációkban. Minden esetben ki kell zárni bizonyos neurológiai betegségeket, amelyek szintén magatartászavarokat okozhatnak. A hiperaktivitás és a figyelemhiány csökkenhet a gyerek növekedésével, sőt, kimaradhat a serdülőkorban, viszont ha az iskolai beilleszkedési zavar antiszociális cselekedetekkel társul, rosszabb a kilátás, akár felnőtt korban is fennmaradhat.
Kezelésében a gyermekpszihiáter által javasolt, jó hatású pszihostimuláns gyógyszereket, valamint antidepresszánsokat alkalmaznak. A gyógyszeres kezelés mellett nagyon fontos a gyerek és a család pszihoterápiája és kognitív viselkedésterápiája, egy olyan viselkedésmodell bátorítása, amely közel áll az elvárt modellhez. A terápia másik célja, hogy eltávolítsuk azokat a negatívan befolyásoló tényezőket, amelyek fenntartják a nemkívánt viselkedésformát.
A gyereket ajánlott figyelmen kívül hagyni, amikor nemkívánt módon cselekszik, és értékelni, amikor az elvárt, normális módon viselkedik. Ennek megvalósítása egy multidiszciplináris folyamat, ahol az orvos, pszihológus, nevelő, a család és az iskola közremüködésére van szükség.