← Rendelő

A hiperaktív gyerekek nehézségei a családban és az iskolában

DR. NAGY LEVENTE

 A figyelemzavar – hiperaktivitás jelenléte a családban komoly erőpróba lehet. Elég gyakran a gyermek sajátosságai a család más tagjain is fellelhetők, valamelyik szülő, nagyszülő, vagy testvér  hasonló temperamentumú lehet, vagy lehetet. Ilyenkor a hasonló élményeken átesett szülő elnézőbb lehet a gyermekével, máskor pedig vasfegyelemmel próbálja elejét venni a későbbi szenvedéseknek.

A gyerekek igen jól feltérképezik a lehetőségeiket és egészen különbözően viszonyulnak a család különböző tagjaihoz. Ugyanaz a gyermek nagyon együttműködő tud lenni egyik szülővel és közben kezelhetetlenül öntörvényű a másikkal. Nagyon jól megtalálják a kibúvókat és rendkívüli ráérzéssel használják ki a felnőttek ügyetlenségeit, ezért sajnos a nevelés körüli bonyodalmak a párkapcsolatot is válságba viheti.

A mindennap ismétlődő és megoldhatatlannak tűnő problémák átcsapnak a szülők fején és úgy érzik, hogy eszköztelenné váltak, miközben a problémáival küzdő kisgyerek egyedül marad a problémáival  és a saját eszközeivel próbálja kicsikarni a szülők kizárólagos figyelmét. Gyakran előfordul a gyerekek közti rivalizálás, konfliktushelyzet, főleg ha mindkettő ezen problémákkal küzd. A szülők számára gyakori nehézség a hiperaktív gyerek felügyelete, ez komoly próbára tevő feladat, jó testi lelki erőnlét, fizikum, türelem és drótkötél idegek szükségesek hozzá. Ezekkel a gyerekekkel mindig történik valami, gyakran kerülnek bajba, gyakran éri őket baleset.

Gyakran a gyermek szabályozatlan kirívó viselkedése a közös családi programokat is élvezhetetlenné teszi. A szülők sok esetben folyamatos feszült szolgálatban vannak. Gyakran nem szívesen fogadják őket vendégségben, ezért nemcsak a gyerekek, hanem a szülők is elszigetelődhetnek, magukra maradhatnak. Az iskolában az oktatási rendszer nem tudja megoldani ezen gyerekek problémáját, mivel az óvodai csoportok, majd iskolai osztályok magas létszáma, a szakszemélyzet alacsony száma, a fejlesztő szakemberek hiánya megnehezíti a gyerekek számára a  szabályok elsajátítását, a fokozott személyes törődést, amire ezeknek a gyerekeknek szükségük van, ilyen körülmények között nem lehetséges.

A gyerekek számára nehézséget jelent, hogy óra alatt fegyelmezetten kell ülni, nem teheti azt, amit akar. Már kisiskolás korban feltűnő hiperaktív, impulzív viselkedési sajátosságok, valamint a figyelemhiányból adódó nehézségek igencsak próbára teszik a pedagógusokat, a gyermekek a zavaró viselkedésükkel sok esetben kiprovokálják, hogy kizárják őket a tanításból, a hátsó padba ültessék, vagy kiküldjék őket az osztályból. A sorozatos  negatív visszajelzések korlátozások következtében a gyermekek önértékelése és önbizalma súlyosan tovább sérül, és egy ellenkezési oppozíciós magatartás alakul ki, amelynek következtében egyre inkább kirekesztődik a közösségből. Kezdetben, ha még  igyekezett is a lehetőségei szerint  megfelelni az elvárásoknak, később ezt feladja, alkalmatlannak tartja magát a feladatok elvégzéséhez, majd nyíltan megtagadja azokat.

A jelenlegi szemlélet és törvénykezés az integrációs szemléletet helyezi előnybe, de a legtöbb közoktatási intézményben nem rendelkeznek a szükséges  személyi-, tárgyi-,  és eszközbeli feltételekkel.