A felegyenesedett testtartás az ember küzdelmének az eredménye a gravitáció legyőzésében. Az egyenes testtartás és a gravitáció közötti konfliktus minden egyénnél különböző eredménnyel jár és kifejezője minden egyéniségnek. A felegyenesedett testtartás morfológiai következményei lépésről lépésre alakulnak ki a fizikális, mentális és a viselkedési jellemvonásokkal együtt. Öröklött az a növekedési terv, mely szerint a gerinc alakja kifejlődik, de ez a fejlődés ki van téve a funkcionális befolyásnak, mely módosíthatja az eredményét.
Mindenkinek lehetősége van kialakítani és megtartani állandó tanulással és önkorrekcióval a saját testtartását. Ha a felnőtt gerinc anatómiáját egészében értékeljük, akkor oldalirányból, jellegzetes elhelyezkedésű és irányultságú görbületrendszert figyelhetünk meg. A görbületek csúcsa a nyaki és ágyéki szakaszon a hasi rész fele lordózis, bemélyedés, a háti és a keresztcsonti szakaszon kifózis, domborulat fele irányul.
Gerincünk nem valami merev rúd, hanem egy rugalmas alkalmatosság, biologiai rugó szerepe van, amely csillapítja járáskor vagy szaladáskor a talajfogás alkalmával a fej fele haladó rezgéshullámokat. Ez a kettős görbület harmonikus rendszert alkot és biómechanikailag a csigolyaközti ízületekre és a porckorongokra ideális nyomáselosztást biztosít. Ezek az úgynevezett élettani görbületek, melyek a fejlődés során a funkcionális igénybevétel hatására alakulnak ki.
A pillanatnyi testtartást több tényező befolyásolja, mint az alkati tényezők, az izomzat és a szalagrendszer tónusa és a pszichés befolyások. Testünk mindenfajta tevékenysége, még a légzés is megköveteli a gerinc-, és vele együtt a bordák mozgását is. A gerincoszlop az, ami megadja az emberi testnek a mozgékonyságot és a szilárdságot. A tartási hibák kezdeti stádiumában tartásgyengeségről lehet beszélni, amikor a helytelen testtartást felszólításra, aktív izomerővel korrigálni lehet. A felmérések szerint az általános iskolás gyerekek 3o-4o százalékának tartásgyengesége van.
A jó testtartásnak a legnyilvánvalóbb előnye az, hogy a szervezetünk hatékonyan működik és megvan a komfortérzésünk. A jó testtartás jár a legkevesebb izommunkával, testi és lelki feszültséggel. A rossz testtartás összenyomja, szinte satuba szorítja a tüdőt és más létfontosságú szerveinket és csökkenti a szervezet ellenálló képességét a betegségekkel szemben.
A jó testtartású emberek egészségesebbek és jobban néznek ki. A jó testtartású embereknek a lelki tartása is jobb, nem küszködnek kissebbségi érzéssel, depresszióval, világfájdalommal. Testtartásunk hatással van a személyiségünkre, önbizalmunkra, magatartásunkra, képességeinkre és egészségünkre, minden más külső jelnél jobban érzékelteti mások számára, hogy pozitív, vagy negatív személyiségek vagyunk-e, erősek vagy gyengék, egészségesek vagy betegek.
A helyes tesstartás meghatározása nehéz. Helyes testtartás esetén a gerincet az élettani gerincgörbületek harmonikus kombinációja, ennek akaratlagos beállítási képessége jellemzi, más testhelyzethez viszonyítva a legkevesebb izomerő és energiafelhasználás jellemzi, tehát ergonómiailag a leggazdaságosabb testhelyzet. A helyes testtartás fontos statikai feltétele a medence dölésszöge a szagittalis síkban. A medence beallítasát a medencét előre és hátra billentő izomcsoportok egyensúlya biztosítja. A testtartás automatikussá válása után hamar megszokottá válik, de nyolc – tíz éves kortól a helyestől eltérő tartási típusok megjelenhetnek. Ebből a szempontból különösen kedvező a közvetlen serdülőkor előtti és a serdülőkorban bekövetkező intenzív méretbeli növekedés időszaka.
A lapos hátat (dorsum planum) a szagittális vagyis oldalnézetben normális háti görbület ( kifózis) ívének elsímulása jellemzi, az utóbbi szinte egészen kiegyenesedhet. A kedvezőtlen biomechanika miatt romlik a gerincterheléseket, ütődéseket tompítani képes, fékező hatasú rugalmassága, ami a porckorongok korai túlterheléséhez vezethet. Nem ritka a panaszok jelentkezése, a paravertebrális (gerinc melletti) izomzat érzékennyé válik. Ha más kóros eltérés nincs, akkor a “lapos hát” tünetegyüttesként értékeljük.
A domború hát (dorsum rotundum) esetében a háti domborulat fokozott ívű, a vállöv előreesik, a nyakizmok feszesebbek, a hátizmok megnyúlnak, a mellizmok megrövidülnek. A hasizmok általában gyengébb tónusúak. Ez egy gyakoribb tartási tipus, melyet “hanyag tartás “ megjelöléssel szoktak illetni. Ha aktívan korrigálható, akkor “tartási kifózis” csoportba soroható. Ha a felszolításra törtenő korrekció nem lehetséges, akkor a Scheuermann betegség gyanúja merülhet fel.
A nyerges hát esetében a medence fokozottan előrebillen és főleg az ágyéktáji (lumbalis) lordózis fokozott íveltsége jellemző. A hasizmok megnyúlnak, a törzsfeszítők az ágyéki szakaszon feszesek, a törzs felső része a domború hát tüneteit mutatja. Hat ás tíz éves kor között a leggyakoribb megjelenési formája a tartáshibáknak, amelyekhez gyakran társulak az általános ízületi lazaság tünetei. Ha a fokozott ívű domborulatot aktívan csak részlegesen, vagy egyaltalán nem lehet helyrehozni, javítani, a jelzett szakaszon direkt, vagy indirekt fájdalom valtható ki és itt is ki kell zárni a hátgerinc tartós és fájdalmas elferdülését okozó Scheuermann betegséget.
A funkcionális scoliósis, frontalis síkban észlelt görbület leggyakoribb típusa nagyívű balra konvex, háti és ágyéki elhelyezkedésben. A törzsi asszimetria jelei észlelhetőek, általában gyenge vázizomzat tónussal és fokozott ízületi lazasággal társul. Ezt egy egyszerű vizsgálattal tudjuk kimutatni, amikor a beteget felszólítjuk, hogy hajoljon előre és a gerinc mellett feltűnő asszimetria, bordapúp egyértelműen jelzi az eltérést.
Az idiopátias szkoliózis esetében, mely leggyakrabban jobb fele mutat elhajlást, mielőbbi ortopéd szakorvosi véleményezés szükséges.
A nem diagnosztizált, kezeletlen, vagy nem megfelelően kezelt tartáshibák a gerinc biomechanikailag kedvezőtlen, majd a felnőttkori degeneratív gerincbántalmak megalapozói lehetnek. Éppen ezért fontos a minél hamarabb történő felismerés és a kezelés. Az iskolai gerincvédelem a helyes testtartás megtanítását, értekelési és javítasi (korrigálási) képességének fejlesztését jelenti. Szabályokat kell megfogalmazni és tanácsokat adni a gerinckímélő testtartási és mozgási szokásokhoz. A normál iskolai felmentés nem szükséges abban az esetben, ha a a tartási hiba felszólításra helyrehozható. Ha viszont könnyedén nem igazítható helyre, gyógytornász közreműködése is szükséges lehet.